Tartalomjegyzék
Vallási kifejezések kislexikona
A,Á
B
C,CS
D
E,É
F
G,GY
H
I,Í
J
K
L
M
N
O,Ö
P
R
S
SZ
T
U,Ú
V
Z,ZS
Minden oldal

 

 K

 

kádi (ar.) törvénytudó a muzulmán népeknél; bíró

kairosz (gör.) újszövetségi szó: egy adott idõpontot jelöl

kalifa (ar.) muzulmán politikai vezetõ

kálvária 1. 14 darabból álló kép- vagy dombormûsorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait ábrázolja; 2. kínszenvedés, szenvedésekkel teli élet

kálvinizmus a református vallás; a protestantizmusnak Kálvin János tanításain alapuló ága

kámzsa (lat.) szerzetesi csuha, csuklya

Kánaán 1. a mai Palesztina bibliai neve; 2. az ígéret földje

kánon (gör.) 1. eredeti jelentése zsinórmérték; 2. azoknak a könyveknek a gyûjteménye és szentírássá való egyesítése, amelyek isteni sugalmazás alapján íródtak és így a keresztény hit normái

kanonikus (gör.–lat.) egyházi elõíráson alapuló, az egyházi kánonok által megállapított

kanonizál szentté avat

kánonjog egyházjog

kanonok papi méltóság a rk. egyházban; a káptalan tagja

kántor orgonista, a gyülekezeti éneklés vezetõje

kántus kollégiumi énekkar

kápsál (lat.) kolduló szerzetes

kapucinus
(lat.) a Ferences-rendnek késõbbi reformágához tartozó szerzetes (szakállat visel)

kardinális (lat.) bíboros, magas rangú rk. fõpap

karitatív (lat.) jótékony, emberbaráti, pl. szeretetmunka

karizma (gör.) “kegyelmi ajándék”, a Szentírásban sokféle adottságbeli, képességbeli, életviteli stb. formája van: a mai viszonyok között a gyógyítás, a nyelveken szólás, annak tolmácsolása áll az egyes irányzatok elõterében (lKor 12)

karizma
(gör.) természetfeletti adomány, képesség, amely elsõsorban mások javára szolgál

karizmatikus mozgalmak a pünkösdi mozgalomból kinõtt közösségi mozgalmak; napjainkban teljesedésük robbanásszerû, elsõsorban Dél-Amerikában

karma (hin.) az élõlények jó vagy rossz sorsát elõzõ életükben elkövetett tetteik nyomán meghatározó erõ

karmelita a 13. sz.-ban a Szentföldön levõ Karmel hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend tagja

kartauzi néma barát; szigorú, visszavonult életet élõ szerzetesrend tagja

kasrut (héb.) kóser, azaz megfelelõ zsidó étkezési törvények szerint; átvitt értelemben emberre is használják

káté (gör.–lat.) a középkor végén kialakult vallásos irodalmi mûfaj, mely a hit tanítását kérdés-felelet formájában dolgozza fel

katekéta (gör.) hitoktató

kateketika (gör.–lat.) hitoktatástan

katekézis hitoktatás

katekizmus (gör.–lat.) káté

katolicizmus (gör.–lat.) 1. a rk. egyház képviselte hitbeli felfogás; 2. a rk. egyház szervezeti egésze katolikus (gör.–lat.) a rk. egyház tanításának híve, annak követõje

kazuálé – kazuáliák (lat.) speciális igehirdetési, istentiszteleti alkalmak, szertartások: keresztelés, úrvacsora, esküvõ, temetés, sírkõavatás stb.

kazuisztika (lat.) a skolasztikus teológiában és a középkori jogtudományban, de általában is az általános dogmatikus tételek alkalmazása egyes esetekre

kazula (lat.) miseruha

kegyelmi ajándékok (lásd: karizma)

kegyesség a hitélet és gyakorlatbeli megvalósítása

kelyhesek husziták egyik szárnya; elnevezésüket azért kapták, mert az úrvacsorai kelyhet használták jelvényként

kenózis (gör.) 1. megüresítés; 2. Krisztus részérõl az Atyának való készséges engedelmeskedésben és a kereszthalál tudatos elfogadásában nyilvánult meg (Fil 2,6-11)

keresztény a Christianos, Krisztust követõ hívõ kifejezése, ebben a formában a rk. egyházban honosodott meg és lett általánosan elfogadottá (= keresztyén)

kereszténység fõbb ágai: 1. római és görög katolikus egyház; 2. pr. egyházak; 3. ort. egyházak; 4. szabadegyházak és szabadegyházi közösségek – magyarországi egyházak

keresztség szentség; jegye a víz; a bûn megbocsátásának és az egyházba való felvételnek aktusa; különféle formája van: 1. a baptizma (ez az eredeti) a vízbe való teljes bemerítés; 2. a vízzel, a keresztelõ kancsóval történõ leöntés; 3. a víz hintése; 4. a vízzel való keresztvetés a fejre; két típusa van: a) gyermekkeresztség; b) felnõttkeresztség; az elsõnél a szülõk és a keresztszülõk tesznek a gyermek nevében fogadalmat és a történelmi egyházak gyakorolják; a másodiknál hitbeli döntés, a hit megvallása után történik. Az egyetlen szentség, melyet minden egyház elfogad.

keresztvetés a kereszt jelének leírása a jobb kéz tenyerével vagy elsõ három ujjával; egyes pr. egyházak az áldásnál, a szentelésnél alkalmazzák

keresztyén (gör.–szláv) a “Christianos” a Krisztuskövetõ kifejezése, elsõnek a görög pogányok használták, hozzánk a középkorban szláv közvetítéssel jutott el: ma a protestánsok szóhasználata

kerub
isteni küldött; ember- és állatformájú is lehet (Ez 1,1-4)

kérügma (gör.) a hírnök híradása; az evangélium lényege

kibuc (ivr.) a mezõgazdasági termelõközösségek elnevezése Izraelben

kirtana Isten dicsõítése szent neveinek éneklésével

klarissza (lat.) Ferenc-rendi apáca

klastrom (lat.) kolostor, zárda

klauzúra a kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része

klerikális (gör.–lat.) 1. a klérushoz tartozó; 2. a klerikalizmussal kapcsolatos

klerikalizmus a lelkészi elem túlsúlyba jutása az egyházi vezetésben vagy a közéletben

klerikus (lat.–gör) papi rend tagja

klérus (gör.–lat.) a rk. papság, a rk. papok összessége

knesszet (ivr.) Izrael állam parlamentje

koadjutor
(lat.) idõs vagy beteg püspök, tartományfõnök vagy apát mellé a Szentszéktõl kirendelt segítõ vagy helyettes

kohén (héb.) az ároni, papi nemzetség tagja, fõpap

koíné (gör.) az Újszövetség idején használatos görög népi nyelvjárás

konciliarizmus (lat.) 1. zsinati elv érvényesítése; 2. teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa fölött is áll

koncílium (lat.) zsinat, egyházi gyûlés

konfesszionalizmus (lat.) a hitvallásosság (hitvallások) túlzó, merev formája

konfirmáció (lat.) 1. a keresztség megfelelõ oktatás utáni megerõsítése, a hit nyilvános megvallása konfirmációi istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az elsõ úrvacsoravétel alkalma; azzal a joggal jár, hogy a konfirmált keresztszülõ lehet; 2. a pr. egyházakban a serdülõk ünnepélyes befogadása az egyház teljes jogú tagjai közé

konfirmál (lat.) a pr. egyházakban szokásos konfirmáció szertartását végzi

konfráter (fat.) szerzetestárs

kongregáció (lat.) 1. rk. hitbuzgalmi egyesület; 2. a Vatikán legfõbb kormányzati hatóságainak neve

kongregacionalizmus (lat.) az az egyházszervezeti forma, amelyben a helyi egyházközségé, gyülekezeté a legfontosabb szerep

kongrua (lat.) a lelkésznek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegély

konklávé (lat.) a bíborosoknak a külvilágtól szigorúan elzárt pápaválasztó gyûlése

konkordátum (lat.) valamely állam és a rk. egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerzõdés az illetõ állam és a Vatikán között

konszekráció (lat.) a rk. egyházban: fölszentelés, felavatás

konvent
(lat.) egyházi gyûlés, kongresszus konverzió (lat.) megtérés, áttérés, vallásváltoztatás

konzisztoriális egyházszervezet egyházszervezeti forma, amelyben az egyháztanács a vezetõ testület

konzisztórium
(lat.) egyháztanács

kopt/ok (gör.) az arab hódítás elõtti Egyiptom lakóinak ma is keresztény vallású és szertartásaik alkalmával még egykori, hamita nyelvûket használó leszármazottai

korál (gör.) pr. egyházi ének, a pr. egyházi zene alapeleme

korán (ar.) a muzulmánok szent könyve

kórus (gör.–lat.) templomi karzat, vagy énekkar

kóser (héb.) a zsidó vallás elõírta étkezési szabályoknak megfelelõ, illetve ezeket megtartó

kozmosz - kozmikus (gör.) a világmindenség, világûrrel kapcsolatos

krisztianizál (gör.) megtérít, kereszténnyé tesz

krisztológia
(gör.) Krisztusra vonatkozó tanítások összessége

Krisztus (gör.–lat.) felkent; Messiás; görög megfelelõje - Jézus Krisztus - Szentháromság

Krisztus királysága az a modern keresztyén/keresztény tantétel, amely szerint az egész világot Krisztus kormányozza

krizma (gör.) szentelt olaj, kenet

Krsna a brahmanista mitológiában Visnu isten egyik megtestesülése; a megváltó, a gonoszt legyõzõ istenember

kultikus (lat.–ném.) a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozó

kultusz (lat.) 1. Istennek érzékelhetõ formában történõ szolgálata imádással, dicsõítéssel, hálaadással és könyörgéssel; 2. emberi válasz Isten értünk véghez vitt üdvözítõ tettére

kumrán 1. Holt-tenger melletti zárt közösség Kr. e. a 2. sz.-ban; 2. a kumráni tekercsek, a helyhez közeli barlangokban elrejtett és a nemrég felfedezett bibliai szövegek

kurátor (lat.) 1. gyám, gondnok; 2. pr. egyházközség anyagi ügyeire felügyelõ, életét a lelkésszel együtt irányító, választott világi vezetõ

kúria (lat.) a vatikáni hivatalok összessége

kvéker/ek (ang.) szigorú erkölcsi szabályokat követõ, papság és szertartások nélkül élõ, a 17. sz.ban Angliában keletkezett pr. felekezet

kvietizmus
(lat.) a 17. sz.-ban elterjedt misztikus áramlat, amely azt hirdette, hogy a megbékélés és a szemlélõdõ lelki elmélyülés az igazi vallásosság