Tartalomjegyzék
Vallási kifejezések kislexikona
A,Á
B
C,CS
D
E,É
F
G,GY
H
I,Í
J
K
L
M
N
O,Ö
P
R
S
SZ
T
U,Ú
V
Z,ZS
Minden oldal

 

                              L


lábmosás 1. Krisztus az utolsó vacsora elõtt (nagycsütörtök) megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11); 2. az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma; 3. egyes szabadegyházi közösségek is gyakorolják

laicizál (fr.) világivá tesz; valaminek megszünteti egyházi, papi jellegét

laikus (lat.–gör) 1. a “laos = nép” görög szóból; a pr. egyházak csak átvitt, “nem lelkészi” értelemben használják, legtöbb pr. egyházban a vezetõ szerepük megegyezik a lelkészekével; 2. a rk. és ort. egyházban a világiak részvétele a vezetõ testületekben más módon biztosított

láma (tib.–ang.) tibeti v. mongóliai buddhista szerzetes

lámaizmus (tib.–lat.) a buddhizmusnak Tibetben és Mongólia egy részében elterjedt formája

lamentáció (lat.) siránkozás a rk. liturgiában: Jeremiás siralmai (a nagyhéten éneklik)

laudetur (Jésus Christus) dicsértessék (a Jézus Krisztus)

lavra (gör.–ukrán) nagy ortodox férfikolostor, amely csak a legfõbb egyházi szervnek van alárendelve; különálló szerzeteslakok együttese

lazarista a 17. sz.-ban a párizsi Szent Lázár bélpoklosházban alapított, lelkigondozással foglalkozó rk. szerzetesrend tagja

leányegyház (lásd: filia) olyan gyülekezet, amelynek temploma, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, de a lelkészi szolgálat szempontjából az anyaegyházközséghez kapcsolódik

legáció (lat.) református teológiai fõiskola v. kollégiumi hallgató kiküldése fõbb ünnepekkor igehirdetési céllal

legátus (lat.) 1. pápai követ (rendszerint bíborosi rangban), aki egy személyben képviseli a pápát, mint a rk. egyház és a vatikáni állam fejét; 2. református teológiai v. fõiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken prédikálni küldenek (lásd: legáció)

legenda (lat.) vallási tárgyú (rendszerint szentekrõl szóló) történet, ill. ennek irodalmi feldolgozása

lekció (lat.) olvasmány; az istentiszteleten, misén, liturgiában felolvasásra kijelölt szentírásbeli szakasz

lelkigondozás (poimenika) 1. gyakorlati teológiai tudományág; 2. a lelkészek és a hívek olyan szolgálata, mely a hit megtartására, vagy krízisben lévõk megsegítésére irányul

lévita (héb.) 1. a régebbi pr. egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórványgyülekezetben a szentségek kiszolgáltatása kivételével minden egyházi szolgálatot elláthatott; 2. “zsidó szerpap”

Leviticus (héb.–lat.) Mózes 3. könyve

liberum arbitrium (lat.) szabad akarat

limbus (lat.) pokol tornáca, ahol egyes vallási felfogások szerint az el nem kárhozott, de a mennyországra nem érdemes lelkek tartózkodnak (Dante)

litánia (gör.–lat.) felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgõ ima; istentisztelet

liturgia (gör.) egyházi szertartásnak az egyes egyházak szerint kialakult rendje

liturgika (gör.–lat.) a gyakorlati teológiának az egyházi szertartásokkal foglalkozó tudományága; szertartástan

Losung 1. a német protestantizmusban kialakult bibliaolvasási rendszer (1731); 2. a napi igei mondanivaló

low church (ang.) anglikán egyház népi, egyszerûbb szertartású ágazata (alsó egyház)

Lucifer (lat.) az ördög, a pokol ura, a sátán (a Biblia szerint Isten ellen fellázadt, bukott angyal)

Luther-kabát papi liturgikus viselet az evangélikus egyházban

lutheranizmus Luther Márton vallási tanainak összessége: a protestantizmusnak Luther Márton tanításain alapuló ága

lutheránus (lat.) 1. evangélikus: Luther Márton tanítását követõ személy; 2. Luther tanításával kapcsolatos, rá vonatkozó: evangélikus (hit, tanítás stb.)

LVSZ (Lutheránus Világszövetség) több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, központja Genf (1947-ben alakult Lundban)