M


macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg macca

Madonna Szûz Mária

mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bûvészet, szemfényvesztés

magiszter (lat.) 1. mester, tudós, tanár; 2. egyházi lovagrend nagymestere

magisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk. egyházban

magnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55)

mágus (per.–lat.) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12)

mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik késõbbi irányzata

maharadzsa (hin.) indiai uralkodó

mahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadító

manicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e. 3. sz.) óperzsa és keresztény elemekbõl álló dualisztikus tanítása

manipulus (lat.) a rk. papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendõ, ma már csak történeti emlék

manna (héb.–lat.) a Biblia szerint égbõl hullott eledel (2Móz 21,19)

manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevébõl, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta)

maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula)

marianizmus (lat.) Mária-tisztelet

mariológia (gör.–lat.) a teológiának Szûz Máriával foglalkozó ága

maroniták a Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élõ szír rítusú katolikusok (elsõ pátriárkájuk, Maron nevérõl)

mártírium (lat.) vértanúság

masallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknél

masszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódja

mater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedõ Szûz Mária

matutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmája

meditáció (lat.) elmélkedés

medresze (ar.) muzulmán fõiskola teológusok és jogászok képzésére

Mekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiában

mennoniták újrakeresztelõk; szigorú életszabályt követelõ pr. irányzat, illetõleg ennek tagjai (a 16. sz.-i holland alapító, Menno Simons nevérõl)

menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt

messianizmus (héb.–lat.) hit a messiás, a megváltó eljövetelében

messiás (héb.–lat.) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus

metanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérés

metodizmus a 18. sz.-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely elõbb függetlenné vált és önálló egyházzá szervezõdött (alapítója J. Wesley, 1703-1791)

metropolita (gör.–lat.) 1. rk. püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezetõ fõpapja; 3. a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következõ fõpap

mezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban

midrás (héb.) 1. a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2. a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyûjtõneve, gazdag legenda és mesemotívumokban

mihrab (ar.) a mecsetnek és a dzsáminak Mekka irányába nézõ imafülkéje

minaret (ar.–tör.) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérõl szólítja imára a hívõket a müezzin

ministrál (lat.) misében a papnak segédkezik

ministráns (lat.) rk. egyházi szertartásnál a papnak segédkezõ, többnyire fiatalkorú személy

mise (lat.) a rk. egyház istentisztelete

misna (héb.) az elsõ héber írásos zsidó törvénygyûjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudot

misszale (lat.) misekönyv

misszió (lat.) 1. küldetés; 2. hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3. hittérítõ telep, állomás: 4. hívõk valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb.) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk. lelkigyakorlat és ájtatosság

misszionárius (lat.) hittérítõ misztikus (lat.) titokzatos

mitikus (gör.–lat.) mesés, legendás, mesebeli

mitológia (gör.) hitregék

mitra (gör.) püspöksüveg

moderátor (lat.) 1. fegyelmezõ vezetõ, vitavezetõ a zsinaton; 2. egyházi vezetõ pr. körökben

mohamedán a Mohamed alapította vallás hívõje

mohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívõ vallás

monachális (gör.–lat.) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatos

monasztérium (gör.–lat.) monostor, zárda, kolostor

monoteista (gör.) egyistenhívõ

monoteizmus (gör.) egyistenhit

monsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk. fõpapok megszólítása

monstrancia (lat.) szentségtartó

mormon/ok vagyonközösséget hirdetõ, korábban a többnejûséget megengedõ, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet

motu proprio (lat.) 1. saját kezdeményezés; 2. pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentõs aktuális kérdésekben

mozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölése

mózesszék a református templom hagyományos elnevezésû papi padja

müezzin (ar.–tör.) a minaret erkélyérõl a híveket imára szólító személy

mufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v. jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat ad

mullah (ar.) 1. mester, tanító, tudós; 2. muzulmán vallási vezetõ tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak el

muzulmán (ar.) mohamedán