Tartalomjegyzék |
---|
Vallási kifejezések kislexikona |
A,Á |
B |
C,CS |
D |
E,É |
F |
G,GY |
H |
I,Í |
J |
K |
L |
M |
N |
O,Ö |
P |
R |
S |
SZ |
T |
U,Ú |
V |
Z,ZS |
Minden oldal |
M
macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg macca
Madonna Szûz Mária
mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bûvészet, szemfényvesztés
magiszter (lat.) 1. mester, tudós, tanár; 2. egyházi lovagrend nagymestere
magisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk. egyházban
magnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55)
mágus (per.–lat.) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12)
mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik késõbbi irányzata
maharadzsa (hin.) indiai uralkodó
mahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadító
manicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e. 3. sz.) óperzsa és keresztény elemekbõl álló dualisztikus tanítása
manipulus (lat.) a rk. papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendõ, ma már csak történeti emlék
manna (héb.–lat.) a Biblia szerint égbõl hullott eledel (2Móz 21,19)
manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevébõl, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta)
maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula)
marianizmus (lat.) Mária-tisztelet
mariológia (gör.–lat.) a teológiának Szûz Máriával foglalkozó ága
maroniták a Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élõ szír rítusú katolikusok (elsõ pátriárkájuk, Maron nevérõl)
mártírium (lat.) vértanúság
masallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknél
masszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódja
mater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedõ Szûz Mária
matutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmája
meditáció (lat.) elmélkedés
medresze (ar.) muzulmán fõiskola teológusok és jogászok képzésére
Mekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiában
mennoniták újrakeresztelõk; szigorú életszabályt követelõ pr. irányzat, illetõleg ennek tagjai (a 16. sz.-i holland alapító, Menno Simons nevérõl)
menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt
messianizmus (héb.–lat.) hit a messiás, a megváltó eljövetelében
messiás (héb.–lat.) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus
metanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérés
metodizmus a 18. sz.-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely elõbb függetlenné vált és önálló egyházzá szervezõdött (alapítója J. Wesley, 1703-1791)
metropolita (gör.–lat.) 1. rk. püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezetõ fõpapja; 3. a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következõ fõpap
mezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban
midrás (héb.) 1. a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2. a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyûjtõneve, gazdag legenda és mesemotívumokban
mihrab (ar.) a mecsetnek és a dzsáminak Mekka irányába nézõ imafülkéje
minaret (ar.–tör.) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérõl szólítja imára a hívõket a müezzin
ministrál (lat.) misében a papnak segédkezik
ministráns (lat.) rk. egyházi szertartásnál a papnak segédkezõ, többnyire fiatalkorú személy
mise (lat.) a rk. egyház istentisztelete
misna (héb.) az elsõ héber írásos zsidó törvénygyûjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudot
misszale (lat.) misekönyv
misszió (lat.) 1. küldetés; 2. hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3. hittérítõ telep, állomás: 4. hívõk valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb.) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk. lelkigyakorlat és ájtatosság
misszionárius (lat.) hittérítõ misztikus (lat.) titokzatos
mitikus (gör.–lat.) mesés, legendás, mesebeli
mitológia (gör.) hitregék
mitra (gör.) püspöksüveg
moderátor (lat.) 1. fegyelmezõ vezetõ, vitavezetõ a zsinaton; 2. egyházi vezetõ pr. körökben
mohamedán a Mohamed alapította vallás hívõje
mohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívõ vallás
monachális (gör.–lat.) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatos
monasztérium (gör.–lat.) monostor, zárda, kolostor
monoteista (gör.) egyistenhívõ
monoteizmus (gör.) egyistenhit
monsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk. fõpapok megszólítása
monstrancia (lat.) szentségtartó
mormon/ok vagyonközösséget hirdetõ, korábban a többnejûséget megengedõ, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet
motu proprio (lat.) 1. saját kezdeményezés; 2. pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentõs aktuális kérdésekben
mozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölése
mózesszék a református templom hagyományos elnevezésû papi padja
müezzin (ar.–tör.) a minaret erkélyérõl a híveket imára szólító személy
mufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v. jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat ad
mullah (ar.) 1. mester, tanító, tudós; 2. muzulmán vallási vezetõ tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak el
muzulmán (ar.) mohamedán