Tartalomjegyzék
Vallási kifejezések kislexikona
A,Á
B
C,CS
D
E,É
F
G,GY
H
I,Í
J
K
L
M
N
O,Ö
P
R
S
SZ
T
U,Ú
V
Z,ZS
Minden oldal

 

                                                   O, Ö


obláció (lat.) 1. a hívõk önkéntes adománya az egyháziak eltartására; 2. a misében: felajánlás, a felajánlott kenyér és bor

obsecratio (lat.) esdeklés, könyörgés

õexcellenciája (lat.) õkegyelmessége, õnagyméltósága

offertórium 1. a mise, az istentisztelet egyik része: felajánlás, adakozás; 2. perselypénz

officiális (lat.) egyházi bíró, akire a püspök átruházta a joghatóságát

okkult - okkultizmus (lat.) rejtett, titkos, titokzatos

oktáva valamely rk. ünnepet követõ hét, különösen annak utolsó napja

ökumené (gör.) 1. lakott Föld; 2. az egyházra vonatkozó egyetemes egység mozgalmak

ökumenikus (gör.–lat.) általános, egyetemes az egész világot érintõ (fõleg vallási mozgalmakkal, intézményekkel, címekkel kapcsolatban)

ökumenizmus-ökumenikus mozgalom (gör.–lat.) a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttmûködésére irányuló mozgalom

oltár egyes egyházak (pl. anglikán, katolikus, lutheránus) templomi berendezési tárgya, a liturgia megtartásának, a keresztség és az úrvacsora osztásának a helye

ora pro nobis! könyörögj érettünk! (gyakori fohász rk. imákban)

oráció (lat.) a rk. szertartásban: ima, könyörgés

orátor (lat.) szónok: ékesszóló, szónoki képességekkel rendelkezõ személy

oratoriánus (lat.) fogadalmat nem tett, világi közösségben élõ pap

oratórium (lat.) imaterem, házi kápolna

ordináció (lat.) lelkészavatás, pappá szentelés

ordinál (lat.) papot felszentel

ordinárium (lat.) rk. egyház istentiszteleti rendje; szertartáskönyv

ordinárius (lat.) megyés püspök, vagy az adott közösségben teljes hatalommal bíró elöljáró (pl. apát, apostoli kormányzó stb.)

Ormuzd
(per.) Zarathusztra követõinek vallásában a világosság és a jóság istene; a perzsa mitológiában a természet embert segítõ erõinek megszemélyesítõje

ornátus (lat.) a római katolikus papok szertartási díszöltözete

ortodox (gör.–lat.) 1. igazhitû; 2. rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó (zsidó); 3. görögkeleti vallású

ortodoxia (gör.–lat.) 1. igazhitûség; 2. a második legnagyobb egyházi közösség, mely nemzeti egyházakban él; 3. a protestantizmus egyházaiban, különösen a 16. sz. második felében az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette

ortopraxis (lat.) helyes, igaz cselekvés

Ószövetség - Ótestamentum
a Szentírás elsõ, a zsidóság által kanonizált része, eredeti nyelve: héber és kis részben arám