Tartalomjegyzék
Vallási kifejezések kislexikona
A,Á
B
C,CS
D
E,É
F
G,GY
H
I,Í
J
K
L
M
N
O,Ö
P
R
S
SZ
T
U,Ú
V
Z,ZS
Minden oldal

 

                                                       P


pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagja

panteizmus (gör.–lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten)

pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi mûvészet sûrûn alkalmazza

pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés)

paradigma (gör.–lat.) példa, összehasonlítás

paramentumok (gör.–lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözék

paritás (lat.) 1. egyenlõség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselõ

parókia (gör.–lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatal

parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál

párszi (per.) Zarathusztra tanait követõ vallás híve

paruzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet

passió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélõ része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és elõadása

pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca)

pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás

pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít

pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori

páter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatya

pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdõ szavai, ill. maga az ima

pátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfõbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe

patriarkátus (gör.–lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló terület

patrisztika (gör.–lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja

patronátus (gör.–lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat

peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava)

penitencia (lat.) vezeklés, bûnbocsánat, büntetés, bûnhõdés

Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyve

perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész

perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság

peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál

pieta (ol.) a keresztrõl levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzõmûvészeti ábrázolása (a. m. szánalom)

pietista (lat.) 1. szenteskedõ, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követõje

pietizmus (gör.–lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat

plébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatala

plébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pap

pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki

pneumatológia (gör.) a Szentlélekrõl szóló tan

poimenika (lat.) lelkigondozástan

politeizmus (gör.–lat.) sokistenhit

pontifex maximus (lat.) legfõbb pap

pontifikál (lat.) fõpapi szertartást végez

pontifikátus
(lat.) 1. római pápa fõpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának ideje

Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyrõl a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettõ

pópa ort. pap szláv megjelölése

post tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó

praebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levõ földbirtok

pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitû)

predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra

prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd

prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond

prédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetõi tisztség

prédikátor (lat.) hitszónok

prefáció (lat.) a kánont bevezetõ, hálaadó, ill. énekelt rész a misében

premontrei francia eredetû, fõleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérõl, ahol fõkolostoruk volt)

presbiter (gör.–lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személy

presbiteriánus (gör.–lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése

presbitérium (gör.–lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezetõ testület

primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja

prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. fõpapja

primátus (lat.) elsõbbség, fölény

processzió (lat.) rk. egyházi körmenet

profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása

próféta (gör.–lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítõje; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnok

protestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyûjtõneve

protonotárius (gör.–lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselõje

prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók)

pszalmusz (lat.) zsoltár

pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv

publikánus (lat.) a vámszedõk régies neve

purgatórium (lat.) tisztítótûz, rk. felfogás szerint a bûnösök átmeneti vezeklõ helye az üdvösség elõtt

púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján

puritán (ang.–lat.) szigorú erkölcsû, egyszerû, feddhetetlen jellemû ember

puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-ban

puritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására

püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelõ; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló fõpap