R


rabbi, rabbinus (héb.) zsidó vallásban lelki vezetõ, tanító, mester, írástudó

rabbinátus (höb.–lat.) a rabbi tiszte, hivatala

ramadán (ar.) a muzulmánok szigorú böjtje egy hónapig tart, mely idõ alatt napkeltétõl napnyugtáig tarózkodni kell ételtõl és italtól

rebbe (héb.) a rabbi vulgáris megfelelõje

redemptio (lat.) megváltás

redemptorista (lat.) egy 1732-ben alapított katolikus szerzetesrend tagja

refektórium (lat.) kolostori ebédlõ

reformáció (lat.) újjáalakítás, a középkori egyházat megtisztító mozgalom, Luther Márton által elindított egyházi megújulás

református kálvinista Kálvin János tanait követõ protestáns

Regnum Marianum (lat.) Magyarország római katolikus megnevezése; Mária országa

reinkarnáció (lat.) a lélekvándorlásban valakinek új testi alakban való újjászületése

rektor (lat.) egyházi nevelõ-oktató intézmény elöljárója

rekviem (lat.) rk. gyászistentisztelet; gyászmise

religio (lat.) vallás, hit

religiózus (lat.) vallásos, kegyes

relikvia (lat.) 1. vallásos tisztelet tárgyát alkotó ereklye, maradvány; 2. emlék, ereklye, hagyaték; különösen tiszteletben álló személy, mozgalom emlékét õrzõ megbecsült tárgy

relikviárium (lat.) ereklyetartó

respondeál (lat.) szertartásban: a pap szavaira, imáira válaszol

resurrectio (lat.) feltámadás

revelatio (lat.) kinyilatkoztatás, kijelentés

reverenda (lat.) a rk. papok bokáig érõ, alul bõ szabású felsõruhája

reverendus (lat.) tisztelendõ (a katolikus papok megszólítása)

reverzális (lat.) vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egyik fél lelkiismereti igényének elismerése a másik fél részérõl

rituále (lat.) 1. szertartáskönyv; 2. valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége

rituális (lat.) a szertartásnak megfelelõ, a vallástól elõírt

rítus (lat.) szertartás megszokott rendje

roráte (lat.) 1. ószövetségi ének (Ézs 45) kezdõ szava (a. m. harmatozzatok!); 2. hajnali mise (adventben)

rosarium (lat.) olvasó, rózsafüzér

rostra (lat.) szónoki emelvény, szószék