Tartalomjegyzék
Vallási kifejezések kislexikona
A,Á
B
C,CS
D
E,É
F
G,GY
H
I,Í
J
K
L
M
N
O,Ö
P
R
S
SZ
T
U,Ú
V
Z,ZS
Minden oldal

 

                                                            S


S. J. Societas Jesu (lat.) a jezsuita rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság)

sabbát (héb.–lat.) szombat

sabbátarius (héb.–lat.) szombatos

sacerdos (lat.) felszentelt pap a rk. egyházban

sacerdotalis (lat.) papi, lelkészi

sacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokások

sacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetûnek tartott

sacramentum (lat.) 1. szentség (általában; pl. szent kenet stb.): 2. oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk. egyház hét szentséget ismer; a pr. egyházak kettõt: keresztséget és az úrvacsorát

sacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítés

sacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb hely

Sacrum Officium (lat.) Szent Hivatal

sadhu (hin.) szentéletû ember

sakter (héb.) metszõ, aki a zsidó vallás elõírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülõ állatokat

Salvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus)

samesz (héb.) zsidó templomszolga

sária (ar.) muzulmán vallási törvény

sátán (héb.) 1. ellenség, ellenfél; 2. az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein

savuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnep

Sedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszék

sejk (ar.) fõnök, mecset papja

sékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegység

sekrestyés
a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazott

seol (héb.) alvilág, a halottak birodalma

Septuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elsõ görög nyelvû fordítása

shoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelõje

síiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követõi

simónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetû szó (ApCsel 8,14-25)

sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok õsi vallása a természet erõinek és az õsöknek a tisztelete

Sion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthely

siserehad
a Bibliában szereplõ Sisera kánaáni vezér nevébõl zajos, különösen gyerekekbõl álló ember csoport

Siva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban

sixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik)

skapuláré
(lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentkép

skolasztika (gör.–lat.) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fõ vonás a szõrszálhasogató vitatkozó szellem

sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürt

sola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelve

sola gratia (lat.) “egyedül kegyelembõl”; a reformáció másik alapelve

sola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a reformáció tanítása

Soli Deo Gloria (lat.) 1945 elõtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsõség)

soror (lat.) apáca

spiritizmus
(lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzat

spirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezetõ

spiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság

Spiritus Sanctus
(lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személye

stáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképezõ kép, dombormû, szobor

status confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylõ állapot

stigma (gör.–lat.) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelõ helyeken jelentkezõ sebek

stóla
(gör.) 1. a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért