Tartalomjegyzék |
---|
Vallási kifejezések kislexikona |
A,Á |
B |
C,CS |
D |
E,É |
F |
G,GY |
H |
I,Í |
J |
K |
L |
M |
N |
O,Ö |
P |
R |
S |
SZ |
T |
U,Ú |
V |
Z,ZS |
Minden oldal |
S
S. J. Societas Jesu (lat.) a jezsuita rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság)
sabbát (héb.–lat.) szombat
sabbátarius (héb.–lat.) szombatos
sacerdos (lat.) felszentelt pap a rk. egyházban
sacerdotalis (lat.) papi, lelkészi
sacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokások
sacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetûnek tartott
sacramentum (lat.) 1. szentség (általában; pl. szent kenet stb.): 2. oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk. egyház hét szentséget ismer; a pr. egyházak kettõt: keresztséget és az úrvacsorát
sacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítés
sacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb hely
Sacrum Officium (lat.) Szent Hivatal
sadhu (hin.) szentéletû ember
sakter (héb.) metszõ, aki a zsidó vallás elõírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülõ állatokat
Salvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus)
samesz (héb.) zsidó templomszolga
sária (ar.) muzulmán vallási törvény
sátán (héb.) 1. ellenség, ellenfél; 2. az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein
savuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnep
Sedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszék
sejk (ar.) fõnök, mecset papja
sékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegység
sekrestyés a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazott
seol (héb.) alvilág, a halottak birodalma
Septuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elsõ görög nyelvû fordítása
shoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelõje
síiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követõi
simónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetû szó (ApCsel 8,14-25)
sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok õsi vallása a természet erõinek és az õsöknek a tisztelete
Sion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthely
siserehad a Bibliában szereplõ Sisera kánaáni vezér nevébõl zajos, különösen gyerekekbõl álló ember csoport
Siva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban
sixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik)
skapuláré (lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentkép
skolasztika (gör.–lat.) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fõ vonás a szõrszálhasogató vitatkozó szellem
sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürt
sola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelve
sola gratia (lat.) “egyedül kegyelembõl”; a reformáció másik alapelve
sola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a reformáció tanítása
Soli Deo Gloria (lat.) 1945 elõtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsõség)
soror (lat.) apáca
spiritizmus (lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzat
spirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezetõ
spiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság
Spiritus Sanctus (lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személye
stáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképezõ kép, dombormû, szobor
status confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylõ állapot
stigma (gör.–lat.) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelõ helyeken jelentkezõ sebek
stóla (gör.) 1. a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért