Tartalomjegyzék
Vallási kifejezések kislexikona
A,Á
B
C,CS
D
E,É
F
G,GY
H
I,Í
J
K
L
M
N
O,Ö
P
R
S
SZ
T
U,Ú
V
Z,ZS
Minden oldal

 

 H

hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjához

hadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán

háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelõ címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják

haggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerû magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elsõ estjének ima- és szertartásrendje

Hagia Sophia (gör.) a bizánci építõmûvészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség)

hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása

hagiográfus (gör.–lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzõje

hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete

hagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt

halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése

halleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvébõl való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínû formában jelenik meg

három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12)

héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó

hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértõje

hebraisztika (lat.) a zsidó mûveltséggel, elsõsorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág

hebraizmus (lat.) 1. tõsgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvbõl vett szó v. fordulat más nyelvben

héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola

hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az elsõ muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán idõszámítás kezdete (Kr. u. 622)

Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik fõpillére

Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562)

hellén görög

hellenista (gör.–lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsõsorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós

hellenizál 1. a görög mûveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösít

hellenizmus (gör.–lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedõ mûvelõdési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi mûvelõdési elemek összeolvadása jellemez

hellenofil (gör.) görögbarát

henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez

heretikus (gör.–lat.) eretnek (személy, tan stb.)

herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezõ nézetektõl eltérõ felfogás

hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág

hérosz (gör.) hõs, félisten

heterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltérõ vallási tantétel

hic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezés

hierarcha (gör.) fõpap

hierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetõbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelõzik az anyagi és ösztönös élet értékeit

hieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetûzhetõ írás: titkosírás; 3. rejtvény, talány

hierográfia (gör.) titkosírás

hierokrácia (gör.) papi uralom

hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás

high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata

himnusz (gör.–lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza

hinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak

Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevébõl)

hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató

holokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelõ áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában

homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története

homília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét

horoszkóp (gör.–lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslat

hostia (lat.) ostya

hozsanna (héb.–lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsõség Istennek a nem zsidó vallásban

hozsonnázik ujjong

hugenotta
(fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-ban

humerale (lat.) vállkendõ; rk. papok miseruhájának egyik része

husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai

hymnológia (gör.) az egyházi énekekrõl szóló tan

hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt