Vallási kifejezések kislexikona

(A Magyaroroszági Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiadványa /Budapest 1997./ alapján)

Ezúton fejezzük ki köszönetünket a MEÖT főtitkárának, Dr. Bóna Zoltánnak a honlapjukról (www.meot.hu) rendelkezésünkre bocsátott adatokért!  


Jelmagyarázat

a. m. = annyi mint
ang. = angol
ApCsel = Apostolok Cselekedetei
ar. = arab
Ez = Ezekiel próféta
Fil = Filippibeliek
fr. = francia
gör. = görög
héb. = héber
hin. = hindu
i. e. = idõszámítás elõtt
ivr. = ivrit, modern héber nyelv
jap. = japán
Jel = Jelenések könyve
Jn = János evangéliuma
jid. = jidd
Kor = korinthusiak
Kr. e. = Krisztus elõtt
Kr. u. = Krisztus után
lat. = latin
Lk = Lukács evangéliuma
Mk = Márk evangéliuma
Móz = Mózes könyve
Mt = Máté evangéliuma
ném. = német
ol. = olasz
ort. = ortodox
per. = perzsa
port. = portugál
pr. = protestáns
rk. = római katolikus
sz. = század
szan. = szankszkrit
tib. = tibeti
tör. = török
 

Betűrend

  
A,Á
    B
     C,Cs
    D
     E,É
     F
     G,Gy
      H
      I,Í
     J
      K
      L
      M
      N
     O,Ö
      P
      R
      S
     Sz
      T
     U,Ú
      V
     Z,Zs

 


 

 

                         A,Á


abba (ar.) atyám

abszolúció (lat.) feloldozás, bûnbocsánat

absztinencia (lat.) tartózkodás, önmegtartóztatás

Actio Catholica (lat.) a rk. egyház híveket tömörítõ egyik szervezete

adakozás, adomány az istentisztelet része, az õskeresztyénségtõl kezdve a hívek önkéntes egyházi célokra való pénz-, vagy természetbeni adománya

Adonai (héb.) Úr, Isten egyik neve a héber Bibliában

adoráció (lat.) hódolat, imádás

advent (lat.) Krisztus-várás, a karácsony elõtti négy hét (lásd: egyházi év)

adventizmus, adventisták (hetednapos) a szombatnapot megtartó, Krisztus közeli visszajövetelét váró szabadegyház, amely a 19. sz. közepén alakult az USA-ban

advocatus Dei (lat.) a szentté avatandó személy érdemeit felsoroló Isten ügyvédje

advocatus diaboli (lat.) ördög ügyvédje; a szentté avatandó személy hibáit sorolja fel hivatalból

agapé (gör.) Isten szeretete, szeretetvendégség

agenda (lat.) szertartáskönyv, istentiszteleti rendtartás

agnosztikus - agnoszticizmus (gör.) a valóság teljes megismerésének tagadása; ennek a filozófiai irányzatnak a híve

Agnus Dei (lat.) Isten Báránya; Jézus Krisztus elnevezése (Jn 1,29)

ágostai (augsburgi) hitvallás (ÁH) az evangélikus (lutheránus) egyház alapvetõ hitvallási irata (1530)

aion (gör.) világ, korszak, idõtartam, hosszú idõ

ajatollah (ar.) síita muzulmánok tiszteletbeli címe Iránban népi konszenzus alapján

akatolikus (lat.) nem katolikus vallású keresztény

alamizsna (gör.) hit indításából gyûjtött szeretetadomány; a legtöbb vallásban kötelezõ kegyességi gyakorlat

albigens 12-13. sz.-i eretnekmozgalom tagja Dél-Franciaországban

áldás 1. az isteni erõ és ajándék továbbadása, közlése, többnyire a hagyományban rögzített módon (pl. “ároni áldás”: 4Móz 6,22-26; az apostoli köszöntés: lKor 1,3, kitárt kezekkel vagy kézmozdulattal); 2. személyek, tárgyak, az úrvacsorai bor és kenyér megáldása

áldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének napja, pünkösd elõtt tíz nappal

alfa és ómega 1. a görög abc elsõ és utolsó betûje; 2. Jézus Krisztusra vonatkoztatva: õ a kezdet és a vég (Jel 1,8)

aliya (héb.) visszavándorlás Izraelbe

alleluja (héb.) dicsérjétek az Urat!; örvendezzetek

alma mater (lat.) “szeretõ édesanya”; iskola, pr. kollégiumok megnevezése

ámen (héb.) úgy legyen, igaz; az ima és a prédikáció végét jelzõ szó

anabaptizmus újrakeresztelõk, felnõtt keresztséget vallók mozgalma (lásd: baptizmus)

anamnézis (gör.) visszaemlékezés

anatéma (gör.) 1. egyházi átok; 2. az egyház ünnepélyes tanításának záradéka, azokra vonatkoztatják, akik ezt a tanítást nem fogadták el. Már az elsõ évezred zsinatai használták az anatéma formulát. Kelet és Nyugat szétválása idején az anatéma és az exkommunikáció együtt járt

angelológia (gör.) az angyalokkal foglalkozó tan

angyal 1. isteni küldött - férfi formájában jelenik meg; 2. láthatatlan lény; 3 rangsoruk is van - Gábor, Gábriel és Mihály “fõangyal” (lásd: kerub, szeráf)

animizmus (lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke

annullál (lat.) érvénytelennek nyilvánít

antiklerikális-antiklerikalizmus
(gör.–lat.)a papság világi hatalmának ellenzõje; az egyház politikai befolyása elleni mozgalom

antikrisztus Krisztus ellen fellépõ szellemi erõ, vagy személy (a Sátán); Krisztus és az egyház ellensége

antiszemita - antiszemitizmus (gör.) zsidóellenes személy, illetve mozgalom

antitrinitáriusok Szentháromság-tagadók, akik Krisztus istenségét tagadják

antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása

anyakönyv a Tridenti Zsinat (16. sz.) által elrendelt és a történelmi egyházak által is vezetett keresztelési, konfirmációi, esküvõi, ki- és betérési, halotti lap és sorszámmal ellátott könyvek

apáca rk. és ort. nõi szerzetes

Apokalipszis (gör.) a Jelenések Könyve, az Újszövetség utolsó irata; szó szerint: elrejtett, titkos dolgok feltárulása

apokaliptikus (gör.) “a rejtett dolgok kinyilatkoztatása”; különleges irodalmi mûfaj, amely a világ végét, a végítéletet ábrázolja ki; a Szentírásban (kisebb részektõl eltekintve) Dániel Könyve és a Jelenések Könyve ezen kategóriába tartozik

apokrifus-apokrifusok (gör.) rejtett, titkos; a pr. kánonból kihagyott szent könyvek

apológia (gör.) hitvédelem; valamely vádlott szóbeli vagy írásbeli védelme; Apologéták a kereszténység védelmezését, a zsidó és pogány vádak megcáfolását tûzik ki célul

apostol (gör.) küldött; 1. szûkebb értelemben Jézus 12 tanítványa; 2. tágabb értelemben: a Krisztus ügyében eljárók

apostoli hitvallás, AH
a keresztyén hit alapelveinek rövid összegzése, amelyet valamennyi keresztyén egyház hitvallásként elfogad

apostoli szukcesszió az apostoli hagyomány töretlensége; kézrátétel formájában

aposztata (gör.) hitehagyott, esküszegõ

aposztázia (gör.) hitehagyás, hittagadás; nyílt szakítás a keresztény egyházzal

archidiakónus (gör.) az alsóbb papság liturgikus elöljárója, a püspök elsõ segítõje

archiepiscopus (gör.–lat.)érsek

archívum (gör.–lat.) irattár, levéltár

Armageddon v. Hermageddon (héb.) a Jelenések Könyve 16,16 szerint az a hely, ahol a végítélet bekövetkezik, mivel ószövetségi csaták színhelye is volt, a Jehova tanúi ezt a kettõt egybekapcsolják

askenazi (héb.) kelet- és közép-európai, illetve onnan származó zsidók

aszkézis (gör.) önsanyargatás, önmegtartóztatás; a megszentelõdésért, a keresztény tökéletesedésért gyakorolt önfegyelmezõ életgyakorlat az életszentség érdekében

asztrológia (gör.) csillagjóslás

ateizmus (gör.) istentagadás, vallásellenesség

antropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírása

augur (lat.) madárjós, ókori római pap

autodafé (port.) máglyahalál, könyvégetés (lásd: inkvizíció)

autokephal (gör.) önálló nemzeti ortodox egyház

Ave Maria (lat.) katolikus imádság kezdõ szavai (Üdvözlégy Mária); ennek az imának megzenésített formája


 

 B

Baal (héb.) úr, pogány Isten

Bábel az ókori Babilon városának héber neve; bábeli torony - sokféle nyelvû beszédbõl adódó zavar

bahá'i a 19. sz.-ban alapított vallás, szakadár muzulmán csoport; felfogásuk szerint valamennyi nagy vallási vezetõ a megismerhetetlen istenség képviselõje és valamennyi vallási irat szent; a papságot nem ismerik; minden hívõnek a vallások egységesítéséért kell munkálkodnia, mintegy 4,5 millió bahá'it tartanak számon a világon

Bálám szamara valamely cselekvést, tevékenységet makacsul ellenzõ személy (lásd: 4Móz 22)

baptisták - baptizmus a 17. sz.-ban kialakult pr. egyház, melynek különösen az USA-ban van nagy tömegbázisa

baptisztérium (gör.–lat.) keresztelõkápolna

baptizma (gör.) bemerítés, alámerítés az õsegyházban és több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma (lásd: keresztség)

bar/bat-micva (héb.) vallási tekintetben felnõtté avatás, liturgikusan férfiaknál jelentõs; szó szerint: a törvény, a kötelesség fia, leánya

bazilika (gör.–lat.) több hajós templom; kupolás, magas helyen épített királyi kultuszhely

behemót (héb.–lat.) bibliai szörnyeteg (Jób 40,10)

bencés Nursia-i Benedek Reguláját, szabályzatát követõ rk. szerzetes, ill. szerzetesközösség

Bethesda (héb.) tó a régi Jeruzsálemben, gyógyforrás (Jn 5,1-15)

Betlehem (héb.) palesztinai város, Jézus születésének helye (Mt 2; Lk 2,1-20)

bhakta (hin.) Krsna vagy Visnu híve

Biblia (gör.) könyvek 1. a kereszténység szent–kanonikus iratainak gyûjteménye: két része az Ószövetség (Ótestamentum) és az Újszövetség (Újtestamentum); 2. a protestáns Szentírás terjedelme kisebb, mint a római és ortodox, mert nem tartalmazza az apokrifusokat

bibliakritika a Szentírás szövegének, keletkezési körülményeinek tudományos vizsgálata

bibliaóra
olyan gyülekezeti alkalom, mely a Szentírás alaposabb vizsgálatára és magyarázatára ad alkalmat

bibliatársulatok a Biblia szövegének gondozására, fordítására és kiadására alakult társulatok, egyesületek

bibliokrácia (gör.) a Biblia korlátlan hatalma Genfben, Kálvin korában

bibliomantia (gör.) találomra felütött Bibliából való jóslás

bigott vakbuzgó, vakhitû, türelmetlen

biretum (lat.) rk. papok papi fövege

bizantinizmus talpnyalás, hízelkedés, feljebbvaló elõtti meghunyászkodás

blaszfémia (gör.) istenkáromlás, kegyeletsértés

bóher, bochur (héb.) talmudi tanulmányokat folytató ifjú, rabbi jelölt

böjt 1. az egyházi év egyik idõszaka, a húsvét elõtti 6 hét; 2. az ételtõl való tartózkodás, mely a pr. egyházakban nem kötelezõ, de a népi kegyességben máig élõ (pl. nagypéntek, az úrvacsoravétel elõtt) hagyomány

boldogmondások Mt 5,3-11; Lk 6,20

bona ecclesiastica (lat.) egyházi javak

bonc (jap.–port.) buddhista pap vagy szerzetes

brahman a hindu vallásban a világ teremtõje; a hindu hármas istenség (Brahma, Visnu, Siva) elsõ személye: pap, tudós

breve rövid, egyszerû kérdést érintõ pápai irat

breviárium (lat.) vallásos szövegekbõl összeállított szemelvénygyûjtemény

búcsú rk. fogalom és gyakorlat: a bûnök erkölcsi jóvátételének eszköze, a bûnökért járó büntetésnek részbeni vagy teljes elengedése, a megtisztulás egyik lehetõsége; a bûnbocsánat szentségéhez kötõdik

bulla okmány, ünnepélyes pápai oklevél

 


 

 

 

 C, Cs

caddik (héb.) igaz, jámbor ember, zsidó bölcs

caritas (lat.) jótékonyság; rk. szeretetintézmény neve

casula (lat.) miseruha

cebaot (héb.) Seregek Ura, az Ószövetségben Isten körülírt megnevezése

chanuka (héb.) zsidó örömünnep a Makkabeusok sikeres harcainak, fõleg Jeruzsálem felszabadításának (i. e. 164) emlékére, a jeruzsálemi Szentély újjáavatásának ünnepe

chiliasmus (gör.–lat.) Krisztus ezeréves földi uralmáról, második eljövetele utáni eseményekrõl szóló tanítás

christos (gör.) felkent, a héber messiás görög megfelelõje

CIC- Codex Juris Canonici a rk. egyház hivatalos törvénygyûjteménye

cingulus (lat.) rk. papok deréköve

cionista (héb.) a zsidó állam megalapításának híve

cionizmus (héb.) a zsidóságnak Izraelben való tömörítésére törekvõ mozgalom

circumcisio (lat.) körülmetélés

ciszterci (lat.) a bencés reformmozgalmakból származó, hazánkban fõleg oktatással, neveléssel foglalkozó rk. szerzetesrend

cölibátus (lat.) kötelezõ papi nõtlenség

communio (lat.) közösség; azonos javakból részesedés, úrvacsora

concelebráció a szertartások közös végzése; több pap közös szolgálata

confessio (lat.) hitvallás

constitució alkotmány, alapokmány (zsinati dogmatikai jellegû és érvényû irat)

conversio (lat.) megtérés

córesz (héb.) szegénység, nyomorúság, szenvedés

corpus Krisztus kereszten függõ testének kiábrázolása

credo (lat.) hiszekegy, hitvallás

crucifix (lat.) középkori használatban: “akasztófáravaló”

Crucifixus (lat.) a Megfeszített; kereszt, feszület

 


 

D

damnáció (lat.) elkárhozás, elátkozás

davenol (jid.) kántál; éneklõ hangon imádkozik

Dei gratia (lat.) Isten kegyelmébõl

deifikáció (lat.) istenítés

deizmus (lat.) a személyes Isten létezését tagadó, õt csak a világ elsõ okának elismerõ felfogás dekalógus (gör.) tízparancsolat (2Móz 20,11-17)

dékán (lat.) középszintû egyházi lelkészi tisztség, teológiai akadémia vezetõje

dekrétum (lat.) 1. nyilatkozat; 2. a rk. egyházi felsõbbség egyik fajta dokumentuma

démon (gör.) gonosz, ártó szellem, ördög

dervis (ar.) muzulmán misztikus vallási irányzat tagja

deuteronomium (lat.–gör.) Mózes 5. könyve

Dharma a buddhista mitológiában az igazság megszemélyesítése

diakónia (gör.) 1. a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; 2. szeretetszolgálat

diakonisszák (gör.) egyes pr. egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ nõk

diakónus
(gör.) 1. pr. egyházakban a szeretetszolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ férfi; 2. rk. szóhasználatban a papi rend alsó fokozata

dianetika a görög “dia” (át, keresztül) és a “nousz” (értelem) szavakból képzett összetétel, az “értelem által” történõ ti. gyógyulás, szabadulás, a szcientológia “vallási mozgalom” módszere

diaszpóra (gör.) szórvány, szétszórtság

dies irae (lat.) a harag napja, az utolsó ítélet

diocesis (gör.) egyházmegye

direktórium (lat.) irányítás; a rk. egyházban végrehajtási utasítás nagyobb jelentõségû dokumentumokhoz

diszpenzáció (lat.) 1. felmentvény; 2. házassági engedély megadása

dogma (gör.) parancs, átvitt értelemben tantétel; az egyház hivatalos tanítása, mely a Szentírásra és a hitvallási iratokra alapozódik

dogmatika (gör.) 1. a rendszeres teológia egyik ága; 2. az egyház tanításának kifejtése

doketizmus (gör.) az 1. sz.-ban keletkezett tévtan, amely szerint Krisztus csak látszólag öltött testet doktrina (lat.) hittétel, tan

dominikánus (gör.) Domonkos-rendi szerzetes

doxológia (gör.) dicsõítés, dicsõségmondás, a liturgiában Isten dicsõítése, pl. a Miatyánk végsõ mondata

drachma (gör.) újszövetségi pénzegység

drúz közel-keleti vallási szekta, mintegy félmillió taggal; tanításuk, hogy az utolsó fatimida kalifa Isten, akinek visszajöttét várják; szent irataikat részben a Bibliából, részben a Koránból állították össze, fõleg Libanonban élnek

dualisztikus (lat.) 1. a dualizmusnak megfelelõ, a dualizmusra emlékeztetõ; kettõs, kételvû, kettõs rendszerû; 2. a dualizmusra jellemzõ, vele kapcsolatos

dualizmus (lat.) 1. a létet két ellentétes és egymásból nem levezethetõ alapelvvel, az anyagival és a szellemivel magyarázó, többnyire idealizmusba torkolló felfogás; 2. kettõsség, kettõs rendszer; 3. két egyenjogú állam állandó jellegû kapcsolata, szövetsége, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia az 1867-i kiegyezés után

dzsámi mohamedán fõtemplom

dzsihad (ar.) a muzulmánok szent háborúja

dzsinn (ar.) szellem (jó vagy rossz)

 


 

E, É

 

ébredés a megkeresztelt, passzív egyháztagok élõ hitre jutása

ecclesia (gör.–lat.) egyház

ecclesia militans (lat.) harcoló, küzdõ egyház

ecclesia regnans
(lat.) uralkodó egyház

éden (héb.) a kert, melyet az Úristen ültetett “Keleten” és amelybe az embert helyezte (lMóz 2,8)–paradicsom

egyház
1. a keresztények szent és egyetemes közössége; 2. egy adott nemzetközi, nemzeti keresztény közösség – egyházak

egyházatyák az egyház apostolok utáni elsõ tanítói, teológusai

egyházfi a templom és a lelkészi hivatal körüli teendõk ellátását végzõ személy

egyházi év a történelmi egyházakban használt idõbeosztás, amely advent elsõ vasárnapjától az egyházi év végéig (örökélet vasárnapja) tart; súlypontja: a karácsonyi, a húsvéti és a pr. egyházakban külön hangsúlyozottan a pünkösdi ünnepkör, ezt követi az ún. ünneptelen félév (évközi idõ) advent elsõ vasárnapjáig

egyházjog az egyházi törvénnyel foglalkozó; pr. egyházakban egyben egyháztörténeti tudományág

egyházkelés eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya elsõ útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldása

egyházkerület a pr. egyházakban több egyházmegyét magába foglaló testület

egyházmegye a rk. egyházban a püspök vezetése alatt álló; a pr. egyházakban több egyházközséget egybefogó szervezeti egység

egzegézis (gör.) írásmagyarázat

egzercicium
(lat.) lelki gyakorlat

ekkleziológia az egyházról szóló tudományág

Elohim (héb.) Isten egyik ószövetségi neve

enciklika (gör.) pápai körlevél

eparchia (gör.) ort. egyházkerület, vagy egyházmegye

eparchos (gör.) az ort. egyházban az egyházmegye püspöke

ephorus (gör.–lat.) némely pr. egyházban egyházkerületi vezetõ személy

epifánia (gör.) vízkereszt ünnepe

episzkopalizmus (gör.–lat.) püspök vezetése alatt álló egyházszervezet

episzkoposz (gör.) püspök

erec Izrael (héb.) Izrael földje

esperes a pr. egyházakban az egyházmegye lelkészi elnöke; a rk. és ort. egyházakban az egyházmegyén belüli kisebb egység vezetõje

esszénusok (lat.) igen szigorú erkölcsi zsidó szekta a Kr. e. 2. sz.-ban

eszkatológia (gör.) a végsõ dolgokról, “világ végérõl” szóló tanítás

ethosz (gör.) erkölcs, erkölcsi érzék

etika (gör.) az erkölccsel foglalkozó rendszeres teológiai tudományág

eucharisztia (gör.–lat.) a pr. egyházakban úrvacsora; a rk. katolikus és ort. egyházakban a szentmise, illetve az Oltáriszentség

eucharisztikus kongresszus az Oltáriszentség tiszteletére rendezett nemzetközi rk. ünnepség evangelikál a pr. egyházak fundamentalista mozgalma

evangélikus hazánkban a Magyarországi Evangélikus (azaz lutheránus) Egyház tagjainak történelmileg kialakult elnevezése

evangelisták (gör.–lat.) négy evangélium szerzõi: Máté, Márk, Lukács, János

evangélium (gör.–lat.) 1. örömhír; 2. az Újszövetségnek Jézus életével és tanításával foglalkozó négy könyve

evangelizáció (gör.–lat.) egy- vagy többnapos speciális tartalmú igehirdetés-sorozat

evangelizátor (gör.–lat.) az evangelizációt végzõ személy

EVT (Egyházak Világtanácsa) magyar nyelvû rövidítése

exegézis (gör.) bibliai szövegmagyarázat értelmezése

exhortáció (lat.) diákokhoz intézett szentbeszéd

exkommunikáció (lat.) kiközösítés, kiátkozás

exmisszio (lat.) a még nem végzett teológiai hallgató gyülekezeti szolgálatba történõ kihelyezése

exodus (gör.–lat.) 1. az Ószövetség (Mózes) 2. könyve; 2. az Egyiptomból való szabadulás története (kivonulás)

exorcizmus (gör.) ördögûzés

ezoterikus (gör.–lat.) titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthetõ

 


 

 F

fanatikus (lat.) vakbuzgó, rajongó, féktelen, türelmetlen

farizeus (héb.–lat.) 1. a törvényt betûkig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja; 2. átvitt értelemben: álszent, képmutató

fideizmus (lat.) múlt század végi teológiai irányzat, amely szerint egyedül a szívbeli odaadás kell az üdvõsséghez, de nem a hitigazságok ésszerû megismerése

fiducia (lat.) hit, bizodalom, hûség

filia (lat.) leányegyház, fiókegyház

filioque (lat.) a “Fiútól is”; a Szentháromság harmadik személye; a Szentlélek a második személytõl, a Fiútól is származik

filoszemita (gör.) zsidóbarát

fõgondnok a Magyar Református Egyházban az egyházkerület élén álló világi vezetõ

fõjegyzõ a püspök lelkész és a fõgondnok világi helyettese

franciskánus (lat.) Ferenc-rendi szerzetes

fundamentalizmus
(lat.) az az írásmagyarázati, közösségi irányzat, mely a Szentírás teljes szövegét mereven betû szerint értelme

 


 

G, GY


Gecsemáné-kert (ar.) az a kert az ókori Jeruzsálem mellett, amelyben Krisztus a kínszenvedését és halálát megelõzõ éjszakát töltötte (Mt 26,16-46; Mk 14,32-42; Lk 22,39-46)

Genezis a Bibliában Mózes 1. könyve, amely a világ teremtését tárgyalja

gettó (ol.) 1. elkülönített zsidónegyed a középkorban, majd a hitlerizmussal kapcsolatos országokban, így Magyarországon is; 2. a faji alapon elkülönített néger v. színes bõrû lakosság külön városrésze

glória (lat.) 1. dicsõség; 2. a misének e szóval kezdõdõ része

gloria in excelsis Deo (lat.) dicsõség a magasságban Istennek (Lk 2,14)

glorifikál (lat.) dicsõít, magasztal

glosszolália (gör.–lat.) nyelveken szólás kegyelmi ajándéka (lKor 12,10)

gnoszticizmus (gör.–lat.) a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlata, amely a tökéletesség, a világ isteni lényegének megismerésére törekedett

gnózis (gör.) 1. megismerés; 2. felismerés és értékelés: 3. a legszentebb ismeretek, maga a tudás megismerése, ill. ennek a misztikus tana

Góg és Magóg (héb.) az ó-és újszövetségi szövegekben két személy, akik Izrael, ill. a kereszténység végromlását készítik elõ (Jel 20,8)

goj (héb.) 1. nemzet, nép, a Szentírás a héberekre is alkalmazza; szent nép; 2. átvitt értelemben nem zsidó, bármely más, nem zsidó felekezethez tartozó személy

gólem (héb.) Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszobor

Golgota (ar.) neve annak a Jeruzsálem melletti dombnak, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre feszítették (Mt 27,33; Mk 15,22; Lk 23,33)

Góliát 1. ótestamentumi óriás, akit Dávid legyõzött; 2. magas, erõs férfi

gordiuszi csomó bonyolult, megoldhatatlannak látszó feladat (az ókori mondában Gordius, Frígia királya készítette, rendkívül összebogozott csomó; egy jóslat annak ígérte Ázsia uralmát, aki ezt a csomót megoldja – Nagy Sándor a csomót kardjával kettévágta)

grál a középkori vallásos irodalomban és a keresztény legendákban szereplõ rejtélyes, csak a kiválasztottak által megpillantható csodatevõ kehely vagy urna

grállovag 1. a grál szolgálatában álló lovag; 2. feddhetetlen jellemû, erkölcsû, lovagias gondolkozású férfiú

gregorián korálisok v. énekek (zene) a nagyrészt I. Gergely pápától összegyûjtött egyszólamú, zenei kíséret nélküli egyházi énekek; recitáló dallamformálás, egyes esetekben ötfokú hangnemek jellemzik

gregorián(us) naptár Gergely-naptár; XIII. Gergely pápától 1582-ben a szökõnapok beiktatásával rendezett naptár

guru (szan.) az indiai szíkh felekezet vallásfõje

gyaur (ar.) hitetlen; a nem muzulmánok gúnyneve a törököknél

gyehenna (héb.–lat.) a szenvedések helye, pokol

 


 

 H

hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjához

hadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán

háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelõ címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják

haggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerû magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elsõ estjének ima- és szertartásrendje

Hagia Sophia (gör.) a bizánci építõmûvészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség)

hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása

hagiográfus (gör.–lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzõje

hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete

hagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt

halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése

halleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvébõl való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínû formában jelenik meg

három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12)

héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó

hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértõje

hebraisztika (lat.) a zsidó mûveltséggel, elsõsorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág

hebraizmus (lat.) 1. tõsgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvbõl vett szó v. fordulat más nyelvben

héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola

hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az elsõ muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán idõszámítás kezdete (Kr. u. 622)

Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik fõpillére

Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562)

hellén görög

hellenista (gör.–lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsõsorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós

hellenizál 1. a görög mûveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösít

hellenizmus (gör.–lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedõ mûvelõdési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi mûvelõdési elemek összeolvadása jellemez

hellenofil (gör.) görögbarát

henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez

heretikus (gör.–lat.) eretnek (személy, tan stb.)

herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezõ nézetektõl eltérõ felfogás

hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág

hérosz (gör.) hõs, félisten

heterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltérõ vallási tantétel

hic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezés

hierarcha (gör.) fõpap

hierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetõbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelõzik az anyagi és ösztönös élet értékeit

hieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetûzhetõ írás: titkosírás; 3. rejtvény, talány

hierográfia (gör.) titkosírás

hierokrácia (gör.) papi uralom

hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás

high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata

himnusz (gör.–lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza

hinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak

Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevébõl)

hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató

holokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelõ áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában

homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története

homília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét

horoszkóp (gör.–lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslat

hostia (lat.) ostya

hozsanna (héb.–lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsõség Istennek a nem zsidó vallásban

hozsonnázik ujjong

hugenotta
(fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-ban

humerale (lat.) vállkendõ; rk. papok miseruhájának egyik része

husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai

hymnológia (gör.) az egyházi énekekrõl szóló tan

hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt

 

 


 

 I, Í

 

idolátria (gör.) bálványimádás

ikonoklaszta (gör.) képromboló; a templomban vallási fogalmak képzõmûvészeti ábrázolását, fõleg szentképeket vagy szobrokat nem tûrõ, azokat eltávolító és elpusztító személy

ikonosztázion - ikonosztáz (gör.) az ort. szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal

imám (ar.)1. muzulmán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda; 2. muzulmán vallási vezetõ, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; elõimádkozó; 3. nagy tekintélyû muzulmán vallástudós

immanencia (lat.) 1. tapasztalható, megismerhetõ, érzékelhetõ valóság; 2. a transzcendencia ellentéte

in spiritualibus
(lat.) lelkiekben, egyházi ügyekben

independesek (lat.–ang.) az egyes gyülekezetek önállóságát, minden más szervezettõl való függetlenségét valló pr. áramlat

infallibilitás (lat.) tévedhetetlenség, csalatkozhatatlanság; rk. tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozik

infula (lat.) püspöksüveg, püspöki föveg, ill. a róla lelógó szalag

iniciáció (lat.) felavatás, beavatás

inkarnáció (lat.) megtestesülés, az Ige testté létele (Jn 1,1)

inkvizíció (lat.) a rk. egyház intézménye, törvényszéke a középkorban az “eretnekség” kivizsgálására és felszámolására

inkvizítor (lat.) az inkvizíciós törvényszék bírája

insalláh (ar.) ha Isten is úgy akarja

inspiráció (lat.) a Bibliának Szentlélek által való ihletettsége emberi közvetítés által (lásd: verbális inspiráció)

institúció egyházi hivatal adományozása, a vele járó jogokkal való felruházás a rk. egyházban; Kálvin János nagy mûve (1559) (Magyar nyelven: Keresztény vallás rendszere I-II.)

intercesszió (lat.) közbenjárás, közbenjáró imádság

interkommunió (lat.) különbözõ felekezetekhez tartozók úrvacsora-közössége

intronizáció (gör.–lat.) rk. és ort. fõpap beiktatása: székfoglalás

intuíció (lat.) ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látás

írásmagyarázat a Biblia tudományos magyarázata (lásd: kommentár)

írástudók újszövetségi gyûjtõfogalom; azokat jelöli, akik a szent szövegek és hagyományok kutatásával, magyarázatával foglalkoztak (lásd: farizeusok)

irreligiózus (lat.) vallástalan

Iskariót (héb.) a bibliai Júdás másik neve

istentisztelet a pr. egyházakban hitéleti gyakorlat; a rk. egyházban ugyanennek az elnevezése elsõsorban a szentmise; az ort. egyházakban szent liturgia

iszlám (ar.) szó szerinti jelentése: Istennek való feltétlen engedelmesség, odaadás

ivrit a héber nyelvnek mai, Izrael államban használt formája; az újhéber nyelv

Izrael (héb.) 1. Jákób pátriárka másik neve; 2. a zsidó állam neve

izraelita (lat.) zsidó

 


 

  J

Jad-vasem (héb.) a világ igaza; a holokauszt idején a zsidókat mentõk emlékhelye Jeruzsálemben

Jahve (héb.) a zsidóknál az Istent jelölõ négy betû (tetragram)

jehovista (ang.–héb.) az USA-ból származó, 19. sz. közepe óta elterjedt, a végítélet közeli bekövetkezését váró vallási mozgalom

jeshiva (héb.) szigorú zsidó vallási iskola

Jewish Agency (ang.) az elsõ világháború után Palesztinában alakult cionista szervezet az önálló zsidó állam létrehozására

jezsuita (lat.) rk. szerzetes, a Jézus-társaság tagja

jiddis Kelet-Európa és Amerika zsidó lakossága egy részének régebbi német elemekbõl álló, szláv és héber sajátosságokkal kevert nyelve

jógi (szan.) indiai aszkéta, a jóga követõje

jóm kippúr (héb.) a zsidók nagyböjtje (az engesztelés napja)

judaizmus (lat.) zsidó vallás, szellem, világnézet

juriszdikció (lat.) egyházi vezetõk vagy testületek jogi hatásköre, intézkedési területe

jus canonicum (lat.) egyházjog

jus divinum (lat.) isteni jog; az isteni kinyilatkoztatás folytán keletkezett egyházjogi szabályok összessége

 


 

 K

 

kádi (ar.) törvénytudó a muzulmán népeknél; bíró

kairosz (gör.) újszövetségi szó: egy adott idõpontot jelöl

kalifa (ar.) muzulmán politikai vezetõ

kálvária 1. 14 darabból álló kép- vagy dombormûsorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait ábrázolja; 2. kínszenvedés, szenvedésekkel teli élet

kálvinizmus a református vallás; a protestantizmusnak Kálvin János tanításain alapuló ága

kámzsa (lat.) szerzetesi csuha, csuklya

Kánaán 1. a mai Palesztina bibliai neve; 2. az ígéret földje

kánon (gör.) 1. eredeti jelentése zsinórmérték; 2. azoknak a könyveknek a gyûjteménye és szentírássá való egyesítése, amelyek isteni sugalmazás alapján íródtak és így a keresztény hit normái

kanonikus (gör.–lat.) egyházi elõíráson alapuló, az egyházi kánonok által megállapított

kanonizál szentté avat

kánonjog egyházjog

kanonok papi méltóság a rk. egyházban; a káptalan tagja

kántor orgonista, a gyülekezeti éneklés vezetõje

kántus kollégiumi énekkar

kápsál (lat.) kolduló szerzetes

kapucinus
(lat.) a Ferences-rendnek késõbbi reformágához tartozó szerzetes (szakállat visel)

kardinális (lat.) bíboros, magas rangú rk. fõpap

karitatív (lat.) jótékony, emberbaráti, pl. szeretetmunka

karizma (gör.) “kegyelmi ajándék”, a Szentírásban sokféle adottságbeli, képességbeli, életviteli stb. formája van: a mai viszonyok között a gyógyítás, a nyelveken szólás, annak tolmácsolása áll az egyes irányzatok elõterében (lKor 12)

karizma
(gör.) természetfeletti adomány, képesség, amely elsõsorban mások javára szolgál

karizmatikus mozgalmak a pünkösdi mozgalomból kinõtt közösségi mozgalmak; napjainkban teljesedésük robbanásszerû, elsõsorban Dél-Amerikában

karma (hin.) az élõlények jó vagy rossz sorsát elõzõ életükben elkövetett tetteik nyomán meghatározó erõ

karmelita a 13. sz.-ban a Szentföldön levõ Karmel hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend tagja

kartauzi néma barát; szigorú, visszavonult életet élõ szerzetesrend tagja

kasrut (héb.) kóser, azaz megfelelõ zsidó étkezési törvények szerint; átvitt értelemben emberre is használják

káté (gör.–lat.) a középkor végén kialakult vallásos irodalmi mûfaj, mely a hit tanítását kérdés-felelet formájában dolgozza fel

katekéta (gör.) hitoktató

kateketika (gör.–lat.) hitoktatástan

katekézis hitoktatás

katekizmus (gör.–lat.) káté

katolicizmus (gör.–lat.) 1. a rk. egyház képviselte hitbeli felfogás; 2. a rk. egyház szervezeti egésze katolikus (gör.–lat.) a rk. egyház tanításának híve, annak követõje

kazuálé – kazuáliák (lat.) speciális igehirdetési, istentiszteleti alkalmak, szertartások: keresztelés, úrvacsora, esküvõ, temetés, sírkõavatás stb.

kazuisztika (lat.) a skolasztikus teológiában és a középkori jogtudományban, de általában is az általános dogmatikus tételek alkalmazása egyes esetekre

kazula (lat.) miseruha

kegyelmi ajándékok (lásd: karizma)

kegyesség a hitélet és gyakorlatbeli megvalósítása

kelyhesek husziták egyik szárnya; elnevezésüket azért kapták, mert az úrvacsorai kelyhet használták jelvényként

kenózis (gör.) 1. megüresítés; 2. Krisztus részérõl az Atyának való készséges engedelmeskedésben és a kereszthalál tudatos elfogadásában nyilvánult meg (Fil 2,6-11)

keresztény a Christianos, Krisztust követõ hívõ kifejezése, ebben a formában a rk. egyházban honosodott meg és lett általánosan elfogadottá (= keresztyén)

kereszténység fõbb ágai: 1. római és görög katolikus egyház; 2. pr. egyházak; 3. ort. egyházak; 4. szabadegyházak és szabadegyházi közösségek – magyarországi egyházak

keresztség szentség; jegye a víz; a bûn megbocsátásának és az egyházba való felvételnek aktusa; különféle formája van: 1. a baptizma (ez az eredeti) a vízbe való teljes bemerítés; 2. a vízzel, a keresztelõ kancsóval történõ leöntés; 3. a víz hintése; 4. a vízzel való keresztvetés a fejre; két típusa van: a) gyermekkeresztség; b) felnõttkeresztség; az elsõnél a szülõk és a keresztszülõk tesznek a gyermek nevében fogadalmat és a történelmi egyházak gyakorolják; a másodiknál hitbeli döntés, a hit megvallása után történik. Az egyetlen szentség, melyet minden egyház elfogad.

keresztvetés a kereszt jelének leírása a jobb kéz tenyerével vagy elsõ három ujjával; egyes pr. egyházak az áldásnál, a szentelésnél alkalmazzák

keresztyén (gör.–szláv) a “Christianos” a Krisztuskövetõ kifejezése, elsõnek a görög pogányok használták, hozzánk a középkorban szláv közvetítéssel jutott el: ma a protestánsok szóhasználata

kerub
isteni küldött; ember- és állatformájú is lehet (Ez 1,1-4)

kérügma (gör.) a hírnök híradása; az evangélium lényege

kibuc (ivr.) a mezõgazdasági termelõközösségek elnevezése Izraelben

kirtana Isten dicsõítése szent neveinek éneklésével

klarissza (lat.) Ferenc-rendi apáca

klastrom (lat.) kolostor, zárda

klauzúra a kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része

klerikális (gör.–lat.) 1. a klérushoz tartozó; 2. a klerikalizmussal kapcsolatos

klerikalizmus a lelkészi elem túlsúlyba jutása az egyházi vezetésben vagy a közéletben

klerikus (lat.–gör) papi rend tagja

klérus (gör.–lat.) a rk. papság, a rk. papok összessége

knesszet (ivr.) Izrael állam parlamentje

koadjutor
(lat.) idõs vagy beteg püspök, tartományfõnök vagy apát mellé a Szentszéktõl kirendelt segítõ vagy helyettes

kohén (héb.) az ároni, papi nemzetség tagja, fõpap

koíné (gör.) az Újszövetség idején használatos görög népi nyelvjárás

konciliarizmus (lat.) 1. zsinati elv érvényesítése; 2. teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa fölött is áll

koncílium (lat.) zsinat, egyházi gyûlés

konfesszionalizmus (lat.) a hitvallásosság (hitvallások) túlzó, merev formája

konfirmáció (lat.) 1. a keresztség megfelelõ oktatás utáni megerõsítése, a hit nyilvános megvallása konfirmációi istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az elsõ úrvacsoravétel alkalma; azzal a joggal jár, hogy a konfirmált keresztszülõ lehet; 2. a pr. egyházakban a serdülõk ünnepélyes befogadása az egyház teljes jogú tagjai közé

konfirmál (lat.) a pr. egyházakban szokásos konfirmáció szertartását végzi

konfráter (fat.) szerzetestárs

kongregáció (lat.) 1. rk. hitbuzgalmi egyesület; 2. a Vatikán legfõbb kormányzati hatóságainak neve

kongregacionalizmus (lat.) az az egyházszervezeti forma, amelyben a helyi egyházközségé, gyülekezeté a legfontosabb szerep

kongrua (lat.) a lelkésznek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegély

konklávé (lat.) a bíborosoknak a külvilágtól szigorúan elzárt pápaválasztó gyûlése

konkordátum (lat.) valamely állam és a rk. egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerzõdés az illetõ állam és a Vatikán között

konszekráció (lat.) a rk. egyházban: fölszentelés, felavatás

konvent
(lat.) egyházi gyûlés, kongresszus konverzió (lat.) megtérés, áttérés, vallásváltoztatás

konzisztoriális egyházszervezet egyházszervezeti forma, amelyben az egyháztanács a vezetõ testület

konzisztórium
(lat.) egyháztanács

kopt/ok (gör.) az arab hódítás elõtti Egyiptom lakóinak ma is keresztény vallású és szertartásaik alkalmával még egykori, hamita nyelvûket használó leszármazottai

korál (gör.) pr. egyházi ének, a pr. egyházi zene alapeleme

korán (ar.) a muzulmánok szent könyve

kórus (gör.–lat.) templomi karzat, vagy énekkar

kóser (héb.) a zsidó vallás elõírta étkezési szabályoknak megfelelõ, illetve ezeket megtartó

kozmosz - kozmikus (gör.) a világmindenség, világûrrel kapcsolatos

krisztianizál (gör.) megtérít, kereszténnyé tesz

krisztológia
(gör.) Krisztusra vonatkozó tanítások összessége

Krisztus (gör.–lat.) felkent; Messiás; görög megfelelõje - Jézus Krisztus - Szentháromság

Krisztus királysága az a modern keresztyén/keresztény tantétel, amely szerint az egész világot Krisztus kormányozza

krizma (gör.) szentelt olaj, kenet

Krsna a brahmanista mitológiában Visnu isten egyik megtestesülése; a megváltó, a gonoszt legyõzõ istenember

kultikus (lat.–ném.) a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozó

kultusz (lat.) 1. Istennek érzékelhetõ formában történõ szolgálata imádással, dicsõítéssel, hálaadással és könyörgéssel; 2. emberi válasz Isten értünk véghez vitt üdvözítõ tettére

kumrán 1. Holt-tenger melletti zárt közösség Kr. e. a 2. sz.-ban; 2. a kumráni tekercsek, a helyhez közeli barlangokban elrejtett és a nemrég felfedezett bibliai szövegek

kurátor (lat.) 1. gyám, gondnok; 2. pr. egyházközség anyagi ügyeire felügyelõ, életét a lelkésszel együtt irányító, választott világi vezetõ

kúria (lat.) a vatikáni hivatalok összessége

kvéker/ek (ang.) szigorú erkölcsi szabályokat követõ, papság és szertartások nélkül élõ, a 17. sz.ban Angliában keletkezett pr. felekezet

kvietizmus
(lat.) a 17. sz.-ban elterjedt misztikus áramlat, amely azt hirdette, hogy a megbékélés és a szemlélõdõ lelki elmélyülés az igazi vallásosság

 


 

                              L


lábmosás 1. Krisztus az utolsó vacsora elõtt (nagycsütörtök) megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11); 2. az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma; 3. egyes szabadegyházi közösségek is gyakorolják

laicizál (fr.) világivá tesz; valaminek megszünteti egyházi, papi jellegét

laikus (lat.–gör) 1. a “laos = nép” görög szóból; a pr. egyházak csak átvitt, “nem lelkészi” értelemben használják, legtöbb pr. egyházban a vezetõ szerepük megegyezik a lelkészekével; 2. a rk. és ort. egyházban a világiak részvétele a vezetõ testületekben más módon biztosított

láma (tib.–ang.) tibeti v. mongóliai buddhista szerzetes

lámaizmus (tib.–lat.) a buddhizmusnak Tibetben és Mongólia egy részében elterjedt formája

lamentáció (lat.) siránkozás a rk. liturgiában: Jeremiás siralmai (a nagyhéten éneklik)

laudetur (Jésus Christus) dicsértessék (a Jézus Krisztus)

lavra (gör.–ukrán) nagy ortodox férfikolostor, amely csak a legfõbb egyházi szervnek van alárendelve; különálló szerzeteslakok együttese

lazarista a 17. sz.-ban a párizsi Szent Lázár bélpoklosházban alapított, lelkigondozással foglalkozó rk. szerzetesrend tagja

leányegyház (lásd: filia) olyan gyülekezet, amelynek temploma, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, de a lelkészi szolgálat szempontjából az anyaegyházközséghez kapcsolódik

legáció (lat.) református teológiai fõiskola v. kollégiumi hallgató kiküldése fõbb ünnepekkor igehirdetési céllal

legátus (lat.) 1. pápai követ (rendszerint bíborosi rangban), aki egy személyben képviseli a pápát, mint a rk. egyház és a vatikáni állam fejét; 2. református teológiai v. fõiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken prédikálni küldenek (lásd: legáció)

legenda (lat.) vallási tárgyú (rendszerint szentekrõl szóló) történet, ill. ennek irodalmi feldolgozása

lekció (lat.) olvasmány; az istentiszteleten, misén, liturgiában felolvasásra kijelölt szentírásbeli szakasz

lelkigondozás (poimenika) 1. gyakorlati teológiai tudományág; 2. a lelkészek és a hívek olyan szolgálata, mely a hit megtartására, vagy krízisben lévõk megsegítésére irányul

lévita (héb.) 1. a régebbi pr. egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórványgyülekezetben a szentségek kiszolgáltatása kivételével minden egyházi szolgálatot elláthatott; 2. “zsidó szerpap”

Leviticus (héb.–lat.) Mózes 3. könyve

liberum arbitrium (lat.) szabad akarat

limbus (lat.) pokol tornáca, ahol egyes vallási felfogások szerint az el nem kárhozott, de a mennyországra nem érdemes lelkek tartózkodnak (Dante)

litánia (gör.–lat.) felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgõ ima; istentisztelet

liturgia (gör.) egyházi szertartásnak az egyes egyházak szerint kialakult rendje

liturgika (gör.–lat.) a gyakorlati teológiának az egyházi szertartásokkal foglalkozó tudományága; szertartástan

Losung 1. a német protestantizmusban kialakult bibliaolvasási rendszer (1731); 2. a napi igei mondanivaló

low church (ang.) anglikán egyház népi, egyszerûbb szertartású ágazata (alsó egyház)

Lucifer (lat.) az ördög, a pokol ura, a sátán (a Biblia szerint Isten ellen fellázadt, bukott angyal)

Luther-kabát papi liturgikus viselet az evangélikus egyházban

lutheranizmus Luther Márton vallási tanainak összessége: a protestantizmusnak Luther Márton tanításain alapuló ága

lutheránus (lat.) 1. evangélikus: Luther Márton tanítását követõ személy; 2. Luther tanításával kapcsolatos, rá vonatkozó: evangélikus (hit, tanítás stb.)

LVSZ (Lutheránus Világszövetség) több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, központja Genf (1947-ben alakult Lundban)

 


 

                           M


macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg macca

Madonna Szûz Mária

mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bûvészet, szemfényvesztés

magiszter (lat.) 1. mester, tudós, tanár; 2. egyházi lovagrend nagymestere

magisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk. egyházban

magnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55)

mágus (per.–lat.) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12)

mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik késõbbi irányzata

maharadzsa (hin.) indiai uralkodó

mahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadító

manicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e. 3. sz.) óperzsa és keresztény elemekbõl álló dualisztikus tanítása

manipulus (lat.) a rk. papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendõ, ma már csak történeti emlék

manna (héb.–lat.) a Biblia szerint égbõl hullott eledel (2Móz 21,19)

manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevébõl, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta)

maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula)

marianizmus (lat.) Mária-tisztelet

mariológia (gör.–lat.) a teológiának Szûz Máriával foglalkozó ága

maroniták a Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élõ szír rítusú katolikusok (elsõ pátriárkájuk, Maron nevérõl)

mártírium (lat.) vértanúság

masallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknél

masszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódja

mater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedõ Szûz Mária

matutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmája

meditáció (lat.) elmélkedés

medresze (ar.) muzulmán fõiskola teológusok és jogászok képzésére

Mekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiában

mennoniták újrakeresztelõk; szigorú életszabályt követelõ pr. irányzat, illetõleg ennek tagjai (a 16. sz.-i holland alapító, Menno Simons nevérõl)

menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt

messianizmus (héb.–lat.) hit a messiás, a megváltó eljövetelében

messiás (héb.–lat.) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztus

metanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérés

metodizmus a 18. sz.-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely elõbb függetlenné vált és önálló egyházzá szervezõdött (alapítója J. Wesley, 1703-1791)

metropolita (gör.–lat.) 1. rk. püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezetõ fõpapja; 3. a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következõ fõpap

mezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban

midrás (héb.) 1. a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2. a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyûjtõneve, gazdag legenda és mesemotívumokban

mihrab (ar.) a mecsetnek és a dzsáminak Mekka irányába nézõ imafülkéje

minaret (ar.–tör.) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérõl szólítja imára a hívõket a müezzin

ministrál (lat.) misében a papnak segédkezik

ministráns (lat.) rk. egyházi szertartásnál a papnak segédkezõ, többnyire fiatalkorú személy

mise (lat.) a rk. egyház istentisztelete

misna (héb.) az elsõ héber írásos zsidó törvénygyûjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudot

misszale (lat.) misekönyv

misszió (lat.) 1. küldetés; 2. hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3. hittérítõ telep, állomás: 4. hívõk valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb.) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk. lelkigyakorlat és ájtatosság

misszionárius (lat.) hittérítõ misztikus (lat.) titokzatos

mitikus (gör.–lat.) mesés, legendás, mesebeli

mitológia (gör.) hitregék

mitra (gör.) püspöksüveg

moderátor (lat.) 1. fegyelmezõ vezetõ, vitavezetõ a zsinaton; 2. egyházi vezetõ pr. körökben

mohamedán a Mohamed alapította vallás hívõje

mohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívõ vallás

monachális (gör.–lat.) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatos

monasztérium (gör.–lat.) monostor, zárda, kolostor

monoteista (gör.) egyistenhívõ

monoteizmus (gör.) egyistenhit

monsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk. fõpapok megszólítása

monstrancia (lat.) szentségtartó

mormon/ok vagyonközösséget hirdetõ, korábban a többnejûséget megengedõ, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet

motu proprio (lat.) 1. saját kezdeményezés; 2. pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentõs aktuális kérdésekben

mozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölése

mózesszék a református templom hagyományos elnevezésû papi padja

müezzin (ar.–tör.) a minaret erkélyérõl a híveket imára szólító személy

mufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v. jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat ad

mullah (ar.) 1. mester, tanító, tudós; 2. muzulmán vallási vezetõ tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak el

muzulmán (ar.) mohamedán

 


 

  N

 

nagyhét a húsvét ünnepét megelõzõ hét; fontos részei: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat

nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napja

napkeleti bölcsek a Mt 2,1-12-ben olvasható híradás szerint meglátogatták az újszülött Jézust (lásd: mágusok)

nazarénusok 1. újrakeresztelõ, fegyverhez nem nyúló, szombatos felekezet, ill. ennek tagja; 2. az elsõ (zsidókból lett) keresztényeket így nevezték

nekrológ (gör.–lat.) elhunyt személyiség életét és munkásságát méltató cikk vagy beszéd

neofita (gör.–lat.) valamely vallásra újonnan áttért személy

neológ (gör.–ném.) a zsidó vallás bizonyos liberalizmusát elfogadó, a hagyományokhoz az ortodoxoknál kevésbé ragaszkodó személy és irányzat

neotomizmus a rk. egyháznak Aquinói Tamás tanításán alapuló filozófiai világnézete, amely a katolikus filozófiát a természettudományok eredményeivel összeegyeztetni igyekszik

Niceai hitvallás a 325-ben Niceában tartott zsinat által elfogadott hitvallás, melyet a 381-ben tartott konstantinápolyi zsinat megerõsített, s ezért teljes elnevezése: Nicea-konstantinápolyi hitvallás

nirvána (szan.) a buddhista vallásban a teljes megnyugvás, kiszabadulás a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából, a legmagasabb boldogság állapota, melyre a lélek törekszik

nonkonformista (lat.) az 1662-ben kötelezõnek nyilvánított anglikán egyházat el nem fogadó pr. szabadegyházak híve

Notre-Dame 1. Miasszonyunk (Szûz Mária); 2. a róla elnevezett híres, gótikus párizsi templom

novicius (lat.) próbaidõre felvett fiatal szerzetes

Numeri (lat.) Mózes 4. könyve

nunciatúra (lat.) pápai követség

nuncius (lat.) a Vatikán diplomáciai képviselõje; a pápa állandó követe valamely országban

 


 

                                                   O, Ö


obláció (lat.) 1. a hívõk önkéntes adománya az egyháziak eltartására; 2. a misében: felajánlás, a felajánlott kenyér és bor

obsecratio (lat.) esdeklés, könyörgés

õexcellenciája (lat.) õkegyelmessége, õnagyméltósága

offertórium 1. a mise, az istentisztelet egyik része: felajánlás, adakozás; 2. perselypénz

officiális (lat.) egyházi bíró, akire a püspök átruházta a joghatóságát

okkult - okkultizmus (lat.) rejtett, titkos, titokzatos

oktáva valamely rk. ünnepet követõ hét, különösen annak utolsó napja

ökumené (gör.) 1. lakott Föld; 2. az egyházra vonatkozó egyetemes egység mozgalmak

ökumenikus (gör.–lat.) általános, egyetemes az egész világot érintõ (fõleg vallási mozgalmakkal, intézményekkel, címekkel kapcsolatban)

ökumenizmus-ökumenikus mozgalom (gör.–lat.) a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttmûködésére irányuló mozgalom

oltár egyes egyházak (pl. anglikán, katolikus, lutheránus) templomi berendezési tárgya, a liturgia megtartásának, a keresztség és az úrvacsora osztásának a helye

ora pro nobis! könyörögj érettünk! (gyakori fohász rk. imákban)

oráció (lat.) a rk. szertartásban: ima, könyörgés

orátor (lat.) szónok: ékesszóló, szónoki képességekkel rendelkezõ személy

oratoriánus (lat.) fogadalmat nem tett, világi közösségben élõ pap

oratórium (lat.) imaterem, házi kápolna

ordináció (lat.) lelkészavatás, pappá szentelés

ordinál (lat.) papot felszentel

ordinárium (lat.) rk. egyház istentiszteleti rendje; szertartáskönyv

ordinárius (lat.) megyés püspök, vagy az adott közösségben teljes hatalommal bíró elöljáró (pl. apát, apostoli kormányzó stb.)

Ormuzd
(per.) Zarathusztra követõinek vallásában a világosság és a jóság istene; a perzsa mitológiában a természet embert segítõ erõinek megszemélyesítõje

ornátus (lat.) a római katolikus papok szertartási díszöltözete

ortodox (gör.–lat.) 1. igazhitû; 2. rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó (zsidó); 3. görögkeleti vallású

ortodoxia (gör.–lat.) 1. igazhitûség; 2. a második legnagyobb egyházi közösség, mely nemzeti egyházakban él; 3. a protestantizmus egyházaiban, különösen a 16. sz. második felében az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette

ortopraxis (lat.) helyes, igaz cselekvés

Ószövetség - Ótestamentum
a Szentírás elsõ, a zsidóság által kanonizált része, eredeti nyelve: héber és kis részben arám

 


 

                                                       P


pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagja

panteizmus (gör.–lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten)

pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi mûvészet sûrûn alkalmazza

pápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés)

paradigma (gör.–lat.) példa, összehasonlítás

paramentumok (gör.–lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözék

paritás (lat.) 1. egyenlõség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselõ

parókia (gör.–lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatal

parókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgál

párszi (per.) Zarathusztra tanait követõ vallás híve

paruzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítélet

passió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélõ része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és elõadása

pászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca)

pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozás

pasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesít

pasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztori

páter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatya

pater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdõ szavai, ill. maga az ima

pátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfõbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe

patriarkátus (gör.–lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló terület

patrisztika (gör.–lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyalja

patronátus (gör.–lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházat

peccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava)

penitencia (lat.) vezeklés, bûnbocsánat, büntetés, bûnhõdés

Pentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyve

perikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi rész

perszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosság

peszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknál

pieta (ol.) a keresztrõl levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzõmûvészeti ábrázolása (a. m. szánalom)

pietista (lat.) 1. szenteskedõ, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követõje

pietizmus (gör.–lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlat

plébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatala

plébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pap

pneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelki

pneumatológia (gör.) a Szentlélekrõl szóló tan

poimenika (lat.) lelkigondozástan

politeizmus (gör.–lat.) sokistenhit

pontifex maximus (lat.) legfõbb pap

pontifikál (lat.) fõpapi szertartást végez

pontifikátus
(lat.) 1. római pápa fõpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának ideje

Poncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyrõl a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettõ

pópa ort. pap szláv megjelölése

post tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszó

praebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levõ földbirtok

pravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitû)

predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra

prédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszéd

prédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mond

prédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetõi tisztség

prédikátor (lat.) hitszónok

prefáció (lat.) a kánont bevezetõ, hálaadó, ill. énekelt rész a misében

premontrei francia eredetû, fõleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérõl, ahol fõkolostoruk volt)

presbiter (gör.–lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személy

presbiteriánus (gör.–lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezése

presbitérium (gör.–lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezetõ testület

primácia (lat.) a prímás méltósága, rangja

prímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. fõpapja

primátus (lat.) elsõbbség, fölény

processzió (lat.) rk. egyházi körmenet

profanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolása

próféta (gör.–lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítõje; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnok

protestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyûjtõneve

protonotárius (gör.–lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselõje

prozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók)

pszalmusz (lat.) zsoltár

pszaltérium (lat.) zsoltároskönyv

publikánus (lat.) a vámszedõk régies neve

purgatórium (lat.) tisztítótûz, rk. felfogás szerint a bûnösök átmeneti vezeklõ helye az üdvösség elõtt

púrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapján

puritán (ang.–lat.) szigorú erkölcsû, egyszerû, feddhetetlen jellemû ember

puritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-ban

puritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztítására

püspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelõ; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló fõpap

 


 

                            R


rabbi, rabbinus (héb.) zsidó vallásban lelki vezetõ, tanító, mester, írástudó

rabbinátus (höb.–lat.) a rabbi tiszte, hivatala

ramadán (ar.) a muzulmánok szigorú böjtje egy hónapig tart, mely idõ alatt napkeltétõl napnyugtáig tarózkodni kell ételtõl és italtól

rebbe (héb.) a rabbi vulgáris megfelelõje

redemptio (lat.) megváltás

redemptorista (lat.) egy 1732-ben alapított katolikus szerzetesrend tagja

refektórium (lat.) kolostori ebédlõ

reformáció (lat.) újjáalakítás, a középkori egyházat megtisztító mozgalom, Luther Márton által elindított egyházi megújulás

református kálvinista Kálvin János tanait követõ protestáns

Regnum Marianum
(lat.) Magyarország római katolikus megnevezése; Mária országa

reinkarnáció (lat.) a lélekvándorlásban valakinek új testi alakban való újjászületése

rektor (lat.) egyházi nevelõ-oktató intézmény elöljárója

rekviem (lat.) rk. gyászistentisztelet; gyászmise

religio (lat.) vallás, hit

religiózus (lat.) vallásos, kegyes

relikvia (lat.) 1. vallásos tisztelet tárgyát alkotó ereklye, maradvány; 2. emlék, ereklye, hagyaték; különösen tiszteletben álló személy, mozgalom emlékét õrzõ megbecsült tárgy

relikviárium (lat.) ereklyetartó

respondeál (lat.) szertartásban: a pap szavaira, imáira válaszol

resurrectio (lat.) feltámadás

revelatio (lat.) kinyilatkoztatás, kijelentés

reverenda (lat.) a rk. papok bokáig érõ, alul bõ szabású felsõruhája

reverendus (lat.) tisztelendõ (a katolikus papok megszólítása)

reverzális (lat.) vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egyik fél lelkiismereti igényének elismerése a másik fél részérõl

rituále (lat.) 1. szertartáskönyv; 2. valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége

rituális (lat.) a szertartásnak megfelelõ, a vallástól elõírt

rítus (lat.) szertartás megszokott rendje

roráte (lat.) 1. ószövetségi ének (Ézs 45) kezdõ szava (a. m. harmatozzatok!); 2. hajnali mise (adventben)

rosarium (lat.) olvasó, rózsafüzér

rostra (lat.) szónoki emelvény, szószék

 


 

                                                            S


S. J. Societas Jesu (lat.) a jezsuita rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság)

sabbát (héb.–lat.) szombat

sabbátarius (héb.–lat.) szombatos

sacerdos (lat.) felszentelt pap a rk. egyházban

sacerdotalis (lat.) papi, lelkészi

sacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokások

sacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetûnek tartott

sacramentum (lat.) 1. szentség (általában; pl. szent kenet stb.): 2. oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk. egyház hét szentséget ismer; a pr. egyházak kettõt: keresztséget és az úrvacsorát

sacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítés

sacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb hely

Sacrum Officium (lat.) Szent Hivatal

sadhu (hin.) szentéletû ember

sakter (héb.) metszõ, aki a zsidó vallás elõírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülõ állatokat

Salvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus)

samesz (héb.) zsidó templomszolga

sária (ar.) muzulmán vallási törvény

sátán (héb.) 1. ellenség, ellenfél; 2. az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein

savuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnep

Sedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszék

sejk (ar.) fõnök, mecset papja

sékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegység

sekrestyés
a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazott

seol (héb.) alvilág, a halottak birodalma

Septuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elsõ görög nyelvû fordítása

shoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelõje

síiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követõi

simónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetû szó (ApCsel 8,14-25)

sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok õsi vallása a természet erõinek és az õsöknek a tisztelete

Sion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthely

siserehad
a Bibliában szereplõ Sisera kánaáni vezér nevébõl zajos, különösen gyerekekbõl álló ember csoport

Siva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban

sixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik)

skapuláré
(lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentkép

skolasztika (gör.–lat.) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fõ vonás a szõrszálhasogató vitatkozó szellem

sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürt

sola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelve

sola gratia (lat.) “egyedül kegyelembõl”; a reformáció másik alapelve

sola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a reformáció tanítása

Soli Deo Gloria (lat.) 1945 elõtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsõség)

soror (lat.) apáca

spiritizmus
(lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzat

spirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezetõ

spiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság

Spiritus Sanctus
(lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személye

stáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképezõ kép, dombormû, szobor

status confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylõ állapot

stigma (gör.–lat.) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelõ helyeken jelentkezõ sebek

stóla
(gör.) 1. a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért

 


 

                                                        SZ


szadduceus (héb.) 1. a farizeusok ellenfelei: az i. e. 2. sz.-ban a zsidó papság és gazdagok köreiben kialakult konzervatív vezetõ réteg, Cadak fõpap leszármazottai; 2. nem hittek a feltámadásban és szigorú erkölcsöket követeltek, a vallástörvény értelmében sokszor eltértek a farizeusoktól

szalát (ar.) a muzulmán hívõk naponta öt ízben elmondandó imája

szaléziánus elhagyott gyermekek gondozásával és nevelésével, továbbá misszióval foglalkozó rk. szerzetesrend tagja (a francia Szalézi Szent Ferencrõl)

szamaritánus Mózes öt könyve alapján álló, szigorú zsidó szekta tagja (az ókori Palesztina Szamária tartományának nevérõl); magyarul samáriai

szanhedrin (gör.) a fogság utáni zsidók legfõbb törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatósága

szaracén (ar.–lat.) a középkorban az arabok neve

szebil (ar.) a mecset udvarán álló, vallásos mosakodásra szolgáló kút

széder (héb.) a kovásztalan kenyér ünnepének (peszah) elsõ és második estéjén a családi asztalnál történõ szertartás

szefárd (héb.) spanyol, illetve afrikai eredetû zsidó

szekta (lat.) egyháztól vagy egyházi közösségtõl elszakadt zárt csoport

szektás valamely párt, nézet egyoldalú, türelmetlen, elvakult híve

szektásság (lat.) vallási vagy politikai türelmetlenség, szûk látókörû elfogultság

szekularizáció - szekularizálás 1. az egyházi javaknak világi célokra való kisajátítása, lefoglalása; 2. valaminek kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörbõl és átadása világi, polgári hatáskörbe; 3. elvilágiasodás

szekularizál (lat.) egyházi javakat világi célokra kisajátít, lefoglal

szeminarista (lat.) katolikus papnövendék

szeminárium (lat.) 1. lelkészképzõ intézet; 2. tanácskozási, konferenciai forma

Szentháromság (lat.) Szentháromság ( trinitás); a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát

szentháromságtan
a keresztény hitvallásokban rögzített tanítás arról, hogy az Egyisten három személyben nyilatkoztatja ki magát: Atya, Fiú, Szentlélek

szeráf (héb.–lat.) szárnyas isteni küldött, angyal

szermo (lat.) egyházi beszéd, tematikus igehirdetés

szervita (lat.) az egyik lelkipásztorkodó rk. szerzetesrend tagja

szerzetes 1. a rk. felfogás szerint az a keresztény, aki egész életét folyamatos istentiszteletként közösségben, szigorú szabályok szerint éli; a szerzetesek a kolostorokban, monostorokban élnek, ahol vezetõjük az apát vagy apátnõ, vagy más elöljáró; 2. több szerzetesi életforma létezik: kolduló rend, tanító rend, elmélkedõ rend, igehirdetõ és missziói rend

szillabus (gör.–lat.) 1. jegyzék, lajstrom; 2. egyházellenes tanok hivatalos jegyzéke

szimbolika (gör.–lat.) a teológiának az az ága, amely a különféle keresztény egyházak tanításait hitvallásaik alapján ismerteti

szimbólum
(gör.–lat.) jel, fontos cselekményre utaló jelvény (kereszt, kehely, csillag, zászlós bárány, pálma)

szinkretizmus (gör.–lat.) a különbözõ vallások keveredése

szinódus (gör.–lat.) a zsinat egyik formája; ma elsõsorban a rk. püspöki szinódust jelenti, amit a pápa hív össze

szinódus (lásd: zsinat)

szinoptikus/ok (gör.–lat.) a három elsõ, sok tekintetben rokon evangélium szerzõi (Máté, Márk, Lukács)

szkizma (gör.) 1. szétválás; 2. átvitt értelemben egyházszakadás a nyugati és keleti egyház között (1054)

Szodoma és Gomorra bibliai városok, melyeket az Isten lakóinak erkölcstelensége és kicsapongó életmódja miatt elpusztított (lMóz 19,23)

szófér (héb.) a szent szövegeket másoló írástudó

szombatosok Erdélyben a 16. sz.-ban kialakult vallási mozgalom, amely az ószövetségi hagyomány folytatásaként a szombatot ünnepli a nyugalom napjaként

szotér (gör.) megváltó, üdvözítõ

szoterikus (gör.–lat.) az üdvösségre vonatkozó

szoterológia (gör.–lat.) az üdvösségrõl szóló tanítás

szufi (ar.) muzulmán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdetõ szerzetes

szukkót (héb.) zsidó sátoros ünnep

szunna (ar.) a muzulmán vallás szájhagyomány útján fennmaradt ort. hagyományainak összessége

szunniták (ar.) muzulmán felekezet, amely a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja és a három elsõ kalifát is elismeri

szuperintendens (lat.) egyházi fõfelügyelõ, az egyházkerület élén álló lelkész (a pr. püspök régi neve)

szuplikáció (lat.) adományok gyûjtése a tanulók által a pr. egyház és az iskola számára

szúra (ar.) a Korán fejezete

 


 

                                                           T


tabernákulum (lat.) 1. szentségház; 2. az oltáriszentség õrzésére szolgáló, díszes zárható szekrényke a katolikus templomokban az oltár közepén

talár (lat.) palást; egyes szellemi foglalkozások képviselõinek (pl. pap, bíró, ügyvéd) hivatásuk gyakorlásakor viselt ünnepélyes hivatali öltözete

tálesz (héb.) a vállra terített zsidó imalepel

Talmud (héb.) zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak héber és arám nyelven írt gyûjteménye; tan- és törvényforrás

tántra (hin.) a hinduizmus és a kései buddhizmus szent könyve

tedeum (lat.) hálaadó mise, vagy ima; istentisztelet a tanév végén

telepáti a távolból való megérzés

teofánia (gör.–lat.) isteni jelenés

teogónia (gör.) Isten megismerése misztikus úton

teokrácia (gör.) lsten uralma

teológia (gör. 1. lat.) Istenrõl szóló tudomány: hittudományi fõiskola

teológus (gör.–lat.) 1. papnövendék; 2. teológiai . szakértõ, teológiát tanító személy

teománia (gör.) vallási téboly

teomantia (gör.) jóslás, állítólagos isteni sugallat alapján

teozófia (gör.–lat.) misztikus vallási elmélet, amely szerint a beavatottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal

teréfa (jid.) lásd: tréfli

testamentum (lat.) a Biblia két fõ részének neve: Ótestamentum - Ószövetség; Újtestamentum - Újszövetség

tetragram
(gör.) négy betû: JHVH: (Jehova) Jahve, Isten nevének ószövetségi megjelölése

textus (lat.) igehirdetés alapigéje, szöveg

theodicea (lat.) Isten akaratát és az emberi szenvedést és nyomorúságot összegezõ teológiai irányzat, a katolikus egyházban a lételméletnek Istenre vonatkozó ága

tiara (lat.) római pápa hármas szintû koronája

tized a Mózes-törvények által elõírt, a közösség javát szolgáló önkéntes felajánlás

tízparancsolat az ószövetségi törvény és a keresztény etika egyik alappillére (2Móz 20,2-17)

tolerancia (lat.) türelmesség mások véleménye, fõleg vallása iránt

tomizmus (lat.) az Aquinói Tamás tanítását követõ rk. vallásfilozófiai irányzat

tonzúra (lat.) a rk. szerzetesek fején kiberetvált felület

Tóra (héb.) 1. törvény; 2. Mózes 1-5. könyvének gyûjteménye

totem (ang.) 1. vallásos tiszteletben részesített növény vagy állat; 2. ezt ábrázoló tárgy

totemizmus (ang.) a totemekben való vallásos hit a természeti népeknél

traktátus (lat.) rövid hitbuzgalmi irat

transzcendens (lat.) 1. érzékelésfeletti, értelemmel fel nem fogható; 2. tapasztalattól független

transzfiguráció
(lat.) Krisztus színeváltozása (Mt 17)

transzszubsztanciáció
(lat.) átlényegülés, a rk. egyháznak az oltáriszentségre vonatkozó tanítása a tridenti zsinat óta

trappista
a ciszterci rendbõl kiszakadt szigorú szabályzatú rk. szerzetesrend

tréfli (jid.) a zsidó vallási elõírások szerint tisztátalan, nem ehetõ étel

trinitárius
(lat.) 1. szentháromsághívõ; 2. betegápolással és missziós munkával foglalkozó rk. szerzetesrend tagja

Trinitás (lat.) Szentháromság; a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát

 


 

                          U, Ú


Újszövetség a Szentírás második része, melynek kánoni jellegét az egész kereszténység elfogadja, eredeti nyelve a görög

uléma (ar.–tör.) muzulmán törvénytudó, jogtudós

umbrella
(lat.) a rk.. szertartásban körmenetek alkalmával a pap fölé tartott, négy rúdon hordott mennyezet, baldachin

unió (lat.) 1. egyházak egyesülése; 2. Magyarországon az ortodox egyháznak a katolikussal egyesülése, a pápa primátusának elismerésével

unio mystica (lat.) Krisztussal való egyesülés

unitárius/ok (ang.) a szentháromság tanát elvetõ, csak egyszemélyû Istent elismerõ pr. felekezet

unitarizmus (lat.) az unitáriusok vallása

urbi et orbi (lat.) pápai áldás; szó szerint: a városnak és világnak, azaz minden rk. hívõre vonatkozóan

Úri imádság Miatyánk (Mt 6,9-13)

úrvacsora 1. szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt (lKor 11,23-26); eleme a kenyér és a bor; a bûnök bocsánatának, Jézus Krisztussal és az összes keresztény hívekkel való közösség megélésének alkalma; 2. a rk. egyházban ennek az eucharisztia, a szentáldozás felel meg

utilitarizmus (lat.) haszonelvûség

utolsó ítélet
Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor tartandó ítélet, mely némelyeket kárhozatra, másokat örökéletre rendel (lásd: Apokalipszis, parúzia)

utópia
megvalósíthatatlan elképzelés, terv, vágy

utraqualisták (lat.) kelyhesek; a husziták egyik ága, a két szín alatti úrvacsorázás hívei

 


 

                                                         V


vahabita (ar.) fanatikus muzulmán szekta

valdensek olasz elõreformátorok, Wald Péter követõi

Vatikán 1. pápai állam, Szentszék; mai formájában 1928 óta létezik; eredetileg már a 7. sz.-tól “Péter örökségeként” emlegették; 2. a rk. világegyház igazgatási és szervezeti központja

véda a hindu vallás szent könyve

veneráció (lat.) hódolat, mély tisztelet, imádat

venisancte (lat.) ünnepélyes tanévnyitó mise, istentisztelet vagy ima

verbális inspiráció
az a konzervatív teológiai nézet, ami szerint a Szentírás minden betûjét a Szentlélek diktálta és így betûiben is tévedhetetlen

verbum (lat.) ige

via crucis (lat.) a kereszt útja, a gyötrelem útja

vikárius (lat.) a püspökség ügyeit ideiglenesen vezetõ helyettes a rk. és ort. egyházban

vízió (lat.) látomás

vizitáció (lat.) 1. a püspök és az esperes gyülekezetlátogatási, gyülekezetvizsgálati alkalma; 2. két fajtája van: canonica vagy pastorális

vízkereszt
(lásd: epifánia)

 


 

                                                       Z, Zs


zaiditák
(ar.) síita muzulmán szekta

zelota (gör.) 1. vakbuzgó, türelmetlen ember; 2. Jézus korában és Jézus után az a harcias zsidó mozgalom, amely a rómaiak elûzését kívánta elérni

zoolátria (gör.) állatimádás, állatoknak isteni tiszteletben való részesítése

zoroasztrizmus (lat.) perzsa vallás, amely szerint a világ a jó (a fény) és a rossz (a sötétség) erõinek küzdõtere

zsinagóga (gör.–lat.) zsidó imaház

zsinat 1. egyházi tanácskozás és határozatokat hozó testület; 2. a rk. egyházban vannak egyetemes és területi (provinciális) zsinatok, sõt nemzeti zsinatok is és egyházmegyei zsinatok; 3. a pr. egyházakban a zsinat lelkészekbõl és nem lelkészekbõl álló választott törvényhozó testület

zsinat-presbiteri elv a református (kálvinista) egyházak egyház-igazgatási rendje, amelyben a presbitériumok és zsinatok hozzák az érvényes döntéseket

zsolozsma (lat.) 1. istentiszteleti forma: váltakozó ének; 2. zsoltárverseken alapuló közös imádság, melyben olvasmányok, szentírásbeli szakaszok is szerepelnek

zsoltárok az Ószövetség 150 részbõl álló imádság- és énekgyûjteményes könyve

zwingliánus Zwingli Ulrich (1484-1531) zürichi reformátor követõje